Manno Miltiades: A gorodoki lovasroham domborműve
Manno Miltiades 1879. március 3-án született Pancsován, egy görög-szerb család második fiúgyermekeként. Édesapja kereskedőnek szánta, de őt a sport és a művészet érdekelte. Gyerek korától kezdve aktívan sportolt: úszott, futott, kerékpározott, gyorskorcsolyázott, a Budapesti Torna Club (BTC) labdarúgócsapatának középcsatára volt. 1901-02-ben az első két magyar bajnokság gólkirálya és csapatával, a BTC-vel megnyerte a bajnokságot is, ekkor lett válogatott labdarúgó.
Sport karrierje mellett a rajzkészségét is fejlesztette. Hegedüs László festőművésztől, a Képzőművészeti Főiskola tanárától kezdte el az alapokat tanulni. 1905-től Münchenben a Képzőművészeti Akadémián tanult. A sport képezte alkotásainak központi témáját. Kezdetben karikaturistaként dolgozott a korabeli élclapokban, miközben festőként és szobrászként is próbálgatta tehetségét.
Katonai pályafutását egyéves önkéntesként kezdte a brassói 2. huszárezrednél 1903. október 1-jétől, melynek teljesítését követően, 1904 őszén tartalékos hadapródjelöltként szerelt le. Tartalékos huszár hadnaggyá 1909. január 1-jén léptették elő, s a 2. közös huszárezred tartalékállományából a szegedi 3. honvéd huszárezred tartalékába helyezték át.
Az első világháború kitörésekor Manno Miltiades népfelkelő huszár hadnagyként önként jelentkezett harctéri szolgálatra. A budapesti 1. honvéd huszárezred törzsének állományába került. Az 1914. augusztus 17-i gorodoki lovasrohamban parancs továbbítása során sebesült meg géppuska lövedéktől a bokáján, amely egyben sportolói pályafutásának végét jelentette.
A gyászos végű huszárrohamról írta a következő, mandolinnal kísért rövid verset, amelyet később baráti körben többször is előadott:
Asztalos, csinálj koporsót,
Egy egész ezrednek valót,
Vérbetűkkel, vérbetűkkel
Írd rá eztet:
Itt nyugszik az első honvéd
Huszár-ezred.
A Gorodokon lévő orosz lovashadosztály parancsnoka a megsebesült foglyokkal kezet fogott és a következőket mondta: „Gyönyörű roham volt. Gratulálok Önöknek. Én lovas vagyok és tudom, hogy mi ez. Nem hittem volna, hogy ma ilyen rohamot lehet végrehajtani.”
1915. március 1-jén léptették elő népfelkelő huszár főhadnaggyá, majd később századossá. A gorodoki rohamban tanúsított magatartásáért 1915. május 15-én megkapta a Bronz Katonai Érdemérmet a Katonai Érdemkereszt szalagján, pár hónappal később – 1915. szeptember 13-án – az Ezüst Katonai Érdemérmet a Katonai Érdemkereszt szalagján, a Sebesültek Érmét, szalagján egy sebesülési sávval, a Károly Csapatkeresztet és az 1930-as évek elején a Magyar Háborús Emlékérmet.
1917-ben a Monarchia csapatai visszafoglalták a galíciai hadszíntereket, ekkor egy katonai küldöttség felkereste a Gorodok melletti csatamezőt. A civilben festőművész és grafikus Manno Miltiadesz huszár százados több vázlatot készített az ütközet helyszínéről.
Tervei alapján Nemes György mintázta meg a domborművet, mely rohamozó huszárokat ábrázol. Az előtérben kivont karddal vezénylő tiszt, mögötte trombitát fújva vágtató huszár. A hátrább látható huszárok közül többen golyótól találva hanyatlanak le a lóról. A relief alsó részére, Somogyváry Gyula fogalmazta a kétsoros szöveget: A · ZENGŐ · KÜRTSZÓ · RÉGEN · ELVIHARZOTT · S · LEGENDÁK · ŐRZIK · MÁR · A · HŐSI · HARCOT · A · MELYNEK · HÍRE · SZÁJRÓL · SZÁJRA / JÁR · HOGY · TŰZÖN · POKLON · VIRTUSÁBAN · ÉGVE · VÉRES · CSATÁKBÓL · AZ · ÉGBE · SZÁGULDOTT · EGYKOR · A · MAGYAR · HUSZÁR. A mészkő keret felső részébe felvésett felirat: A GORODOKI LOVASROHAM EMLÉKÉRE /1914. VIII.17. Az alsó részén egysoros szöveg: A ROHAMBAN RÉSZT VETTEK A M. KIR. 1., 6., 7. ÉS 8. HONVÉD HUSZÁREZREDEK.
A domborművet a lovasroham 15 évfordulóján avatták fel a Kerepesi úti huszárlaktanya bejáratánál. 1945 után a laktanyába a rendőrség egységei költöztek, és a domborművet a Belügyminisztérium intézkedésére, 1948-han a Hadtörténeti Múzeumnak adták át, de sajnos kőkeret nélkül. Hosszú évtizedekig a gyűjteményi raktárban pihent, 2004-ben a világháború kitörésének 90. évfordulóján lett újra látható. A kőkeret felirata nélkül nem volt teljes az emléktábla, így korabeli fényképek és újságcikkek alapján rekonstruáltattuk. Így végre méltó helyére került Intézményünk Díszudvarán, ahol több első világháborús emléktábla társaságában látható.