Az első világháború idején a haditudósítás alatt elsősorban az újságírói és hadifestészeti tevékenységet értjük. A művészek a frontvonaltól távolabb katonatársaik portréját, a háborús hétköznapokat és a tájak szépséget örökítették meg. Az első világháború után eltelt időszak technikai fejlődésének köszönhetően azonban megváltozott a haditudósítás módja. A fényképezés, a rádió és a televízió gyorsabban és a valóságot jobban visszatükrözve ábrázolta a hadi cselekményeket. A haditudósító szervezet kiépítését Magyarország hadba lépésekor megkezdték és 1942-re be is fejezték. A haditudósító század tagjai megfelelő katonai kiképzés után kapták meg a beosztásukat. A képzőművészek alkotásaikkal a háborús propaganda céljait szolgálták. Általában győzedelmes ütközeteket, katonai vezetők portréit, valamilyen hőstettet végrehajtó vagy elszántan rohamozó honvédeket ábrázoltak. A festményeket képeslap formájában sokszorosították, így azok a szélesebb közönség számára is ismerté váltak.
Tárlatunkon a kiállított műveken keresztül végigkövethetjük a hadi eseményeket Magyarország hadba lépésétől Budapest ostromáig. 1941. április 11-én a magyar királyi 3. honvéd hadsereg csapatai átlépték a magyar-jugoszláv határt és négy nap alatt végrehajtották a Délvidék, a Baranya-háromszög és a Muravidék visszafoglalását. Komjáthy-Wanyerka Gyula alkotása a Futakon lezajlott utcai harcot mutatja be.
A magyar királyi Honvédség jelképesnek induló, majd komoly hadműveletekbe torkolló részvétele a Wehrmacht Szovjetunió elleni hadjáratában 1941. június 27-én vette kezdetét. A Kassa ellen végrehajtott bombatámadással beállott szovjet-magyar hadiállapot következményeképpen a magyar hadvezetés megkezdte a visszacsapásra kijelölt szárazföldi csapatainak felvonultatását, majd bevetését. Haranghy Jenő lendületes tollrajzain állított emléket a magyar honvédek hősiességének: Kecskés Gyula őrvezető sérült harckocsijából kiugorva kézigránátokkal tartoztatta fel az ellenséget és élete árán megmentette századparancsnoka életét, tettéért megkapta a Magyar Nagy Ezüst Vitézségi Érmet.
Zórád Ernő 1942-ben készült vízfestményén fogatolt tüzéreket láthatunk vágtában. A vágtát csak rövid távolságra, jó minőségű úton, az ellenségtől távol használták. Száraz időben a nagy por felverődés miatt messziről elárulta a tüzérek mozgását, mindezek miatt igen ritka jármódja volt az ütegnek. A vágtázó üteg ezért még fényképen is ritkán megörökített pillanat.
Zórád kötelező katonai szolgálatát 1935-től kezdve a lovastüzéreknél töltötte. 1938. október 16-án újra behívót kapott és részt vett a területi visszacsatolásokban, a magyar királyi „Bem József” 1. honvéd lovastüzér osztály 2. ütegénél szolgált. Képein érezhető a lovak ismerete és szeretete.
Steiner Antal főhadnagy festményei harci jeleneteket idéznek fel. 1936 M 20 mm-es nehézpuskával felszerelt rajt láthatunk lesállásban vagy páncélrombolókat harcban. Budapest ostroma a második világháború öt legfontosabb és legkegyetlenebb városcsatáinak egyike. Brenner László és Háromházi-Ferger Ferenc rajzain az ostrom eredményeit láthatjuk: a felrobbantott hidakat, a romos utcákat, a budai Várnegyed épületeinek maradványait.