Vitéz Aggházy Kamil (Budapest, 1882 – Budapest, 1954) 1901-ben végezte el a M. kir. Honvéd Ludovika Akadémiát. A székesfehérvári 17. honvéd gyalogezrednél Veszprémben, 1905-től a soproni 18. honvéd gyalogezrednél, Kőszegen és Sopronban szolgált. 1910-ben helyezték Budapestre a 1. honvéd gyalogezredhez. Az első világháborúban az esztergom-kenyérmezei hadifogolytábort irányította századosként, majd a szerb frontra került, ahol 1914. dec. 13-án súlyos sérülésekkel hadifogságba esett. 1915 novemberében szabadult, frontszolgálatra alkalmatlanként a HM 1/a. osztály előadója lett.
1918 novemberében Gabányi János alezredessel alapították meg a M. Kir. Hadtörténelmi Levéltár és Múzeumot. A rejtés időszakában altanácsnok (1922-23, őrnagy), tanácsnok (1923–1928, alezredes), majd főtanácsnok (1928–1936, ezredes).
A Hadimúzeum szakértőjeként vett részt az ún. osztrák–magyar likvidációs tárgyalásokon, neki köszönhető több mint 2000 műtárgy, az 1848/49-es irat- és tárgyi anyag hazakerülése. 1928. szept. 1-jétől lett a Múzeum igazgatója. Az ő idejében nyílt meg az első állandó kiállítás-sor 1937. máj. 29-én, kezdeményezésére kerültek vissza a 1848-as lobogók Magyarországra a Szovjetunióból (1941). Ifjúkorától foglalkozott amatőr hírlap- és katonai szakírással. Budavár 1849. májusi ostromával foglalkozó írása és okmánytára a mai napig megkerülhetetlen alapmű.
