Az 1849. július végi – augusztus elei komáromi kitörés az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc utolsó fényes magyar győzelemmel végződő összecsapása. A komáromi védők – miután kezükre került egy, az ostromló cs. kir. katonaság teljes harcrendjét ismertető iratanyag – vakmerő haditervet dolgoztak ki: Klapka vállalkozása az ostromzár teljes szétzúzására és az ostromlók bekerítésére irányult.
A magyar had elsőként július 29-éről 30-ára virradó éjjel a Duna bal partján kezdett támadásba, ugyan sikerült a cs. kir. zárat megszüntetni, de az ellenség utóvédharcok közepette Érsekújvár felé elmenekült. A Duna jobb partján – hosszú előkészületek után – augusztus 3-án vette kezdetét a magyar támadás. Az ütközetet eldöntő, a herkálypusztai császári sáncok ellen intézett támadásról Klapka György a következőképpen számolt be emlékirataiban 1886-ban: „Előnyomuló ütegeinket a sánczokból hatalmas ágyútűz üdvözölte, és az ellenség tüzérsége, nagyobb kaliberű ágyúkkal rendelkezve, nem kevés pusztítást okozott sorainkban. Beláttam, hogy itt nem szabad sokáig késlekednem, azért a csapatokat rohamra indítottam, s egyszersmind Sulcznak meghagytam, hogy a sáncokat en front támadja meg. Sulcz ennek a megbízatásnak hősi bátorsággal felelt meg; övé és az általa vezetett gyönge hadé a napnak pálmája. Feltartóztathatatlanul rohantak e hősök, csatarendben, a lovasság és tüzérséggel két szárnyukon, s csupán egy gyenge csatárlánczot küldve előre, «éljen a magyar!» kiáltással a legiszonyúbb kartács- és puskatűzben egész az ellenség mellvédéig. Az ellenség a többi csapatok gyors előnyomulása folytán a bekeríttetéstől félvén és a páratlan merész támadás által soraiban megingatván, a sáncok tovább védelmezésével fölhagyott, és rendetlen futásban Ácsra vonult.” Jóllehet ekkor is kicsúszott Klapka kezéből a cs. kir. had, az ostromlottak ugyanakkor jelenős készleteket (2500 szarvasmarhát, 3000 kézi tűzfegyvert, 7 ép és 14 elrontott löveget) ragadtak el az ellenségtől. Komárom végül 1849. szeptember 27-én kapitulált, a védősereg teljes amnesztiát kapott.
A cs. kir. sereg jelentős veszteségeket elszenvedő ezredei, így az 1. (Civalart) ulánusezred, a 10. (Mazzuchelli) sorgyalogezred és a 4. (Hoch- und Deutschmeister) sorgyalogezred emlékhelyet alakított ki a szabadságharc leverése és az 1850-es évek eleje között a herkálypusztai harcok helyszínén. A három ezredemlékmű mellett az „ulánus-temető”-ben található még az 1849. évi harcokban elesett August Baumann cs. kir. főhadnagy síremléke, valamint egy, „A bátor bajtársaknak” állított kőemlék is. Az utóbbi emlékműnél egy földhalom is található, a helyszínt a lokális történeti emlékezet katonai temetési helyként tartotta számon korábban. A ma Komárom külterületéhez tartozó temetőben vélelmezett hadisír hitelesítése céljából a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Klapka György Múzeum és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatásokat kezdeményezett 2018-ban. A munkálatokhoz a Kuny Domokos Múzeum is csatlakozott 2019-ben. A 2018. évi szondázó jellegű feltárás során sikerült lehatárolni a feltételezett sírgödör térbeli kiterjedését, viszont az egyik árokban való leásáskor nem emberi, hanem ló csontokat figyeltek meg a régészek. Két kutatóárkot megnyitva 2019-ben végbement a temetési hely részleges feltárása: ekkor az ásatók 9 ló teljes, illetve részleges vázát dokumentálhatták. (A sírgödör zárt betöltéséből két gránátrepesz került elő.) A régészeti megfigyelések alapján a lócsontvázakat az 1849. évi herkálypusztai ütközetben elhullott állatok maradványaiként lehetett azonosítani.
Irodalom
Bálint Ferenc – Polgár Balázs – Pórszász Anna: Hadtörténeti régészeti kutatások a Komárom–Herkálypusztai „ulánus temető”-ben (2018–2019). Hadtörténelmi Közlemények, 133. (2020) 1. sz. 125–156. o.
Fotó: Pórszász Anna / Polgár Balázs
A 2019. évi kutatóárkok