menu in

A Habsburgok német, spanyol, illetve németalföldi kapcsolatai révén a 16. században jelentős mennyiségű nyugat-európai zsoldos gyalogság tevékenykedett a Magyar Királyság területén. Magyar és horvát katonákkal közösen részt vettek a Buda visszafoglalására tett 1542-es kísérletben, harcoltak többek között a Habsburg- és Szapolyai párt között kitört konfliktusban, a 16. századi török háborúkban, a tizenöt éves háborúban, a 17. századi harcokban és nagy szerepük volt az oszmánok kiszorításában a visszafoglaló háborúk során. Nyíltmezei tevékenységük mellett a magyarországi végvárak helyőrségét is erősítették. 

Zrínyi Miklós 1664-es téli hadjáratában ugyancsak szép számmal vettek részt nyugati csapatok. Esterházy Pál leírása szerint a 26 000 fős sereg felét, vagyis 13 000-et az 1658-ban megalakult Rajnai Szövetség csapatai, illetve bajor és császári katonaság tette ki Julius Hohenlohe és Walter Leslie tábornokok vezénylete alatt. A kezdeti sikerek után a keresztény sereg Pécs alatt kettévált: Hohenlohe fenntartotta az ostromzárat, míg Zrínyi 5000 katonájával az eszéki híd tönkretételére indult. Február 5-én a két seregrész újra egyesült és Pécs oszmán védőinek ellenállása, valamint a fagyos időjárás miatt a vezérek végül az elvonulás mellett döntöttek. A műveletek tavasszal, Kanizsa ostromával folytatódtak, ezzel párhuzamosan pedig császári csapatok foglalták el többek között Nyitrát és Lévát, valamint május 16-án Zsarnócánál vereséget mértek a váradi pasa seregére. 

A nyugati gyalogságnál két meghatározó katonatípust kell megemlíteni: a muskétásokat és a pikásokat. E két fegyvernem szoros együttműködése jelentette a 16–17. századi nyílt mezei gyalogsági harc alapját. A muskétások számaránya fokozatosan növekedett a 17. században, növelve a gyalogsági alakzat tűzerejét. Nevüket fő fegyverükről, az ekkoriban nagyjából 5 kg tömegű, sima csövű, elöltöltő, kanócos elsütőszerkezetű muskétáról kapták, igaz a 17. század második felében korai kovás lőfegyverek is jelen voltak a harctereken. Közelharcra egyenes pengéjű karddal (pl. rapír, vallon kard) rendelkeztek. A muskéta megtámasztásához és a stabilabb célzás érdekében a század végéig még használtak támasztóvillát (vagy az e célra is alkalmas muskétáskardot), a fegyver megtöltéséhez pedig a katonák 8–14 darab, fa lőportartóval ellátott vállszíjjal (bandelier/pantallér) és lőportartó szaruval rendelkeztek. Ezek a korabeli lőfegyverek még lassúnak számítottak a maguk percenkénti maximum egy leadott lövésével, így ezt kiküszöbölendő a muskétások 6-8 sor mélységű alakzatokba rendeződtek és minden leadott össztűz után első sor hátra vonult, megkezdve a fegyverek újratöltését, a következő pedig előre lépett, hogy tüzet nyisson. Ez volt az úgynevezett kontramars, amelyet a 17. században tovább tökéletesítettek. 

A mellvérttel, sisakkal felszerelt pikások feladata a muskétások védelme, támogatása és az ellenséges alakzat közelharcban történő megtörése volt. Fegyverük a 4-5 m hosszú szálfegyver, a pika volt. Ez a rendkívül egyszerű fegyver gyalogság és lovasság ellen is hatásos volt, tömegesen, zárt alakzatban használva pedig igencsak ijesztő látványt nyújtott. Oldalfegyverként derekukon (muskétás bajtársaikhoz hasonlóan) egyenes pengéjű kardot viseltek. 

A pikásokat és muskétásokat magába foglaló tercio-alakzatot a 16. század elejétől alkalmazták és a 17. század végéig folyamatosan változott a muskétások arányának fokozatos növekedésével. A harmincéves háborút követő években az alakzat komolyabb változásokon esett át. Zrínyi Miklós korában már átlagosan egy 150 fős gyalogos századra 6 tisztet, 48 pikást és 96 muskétást tartottak ideálisnak. 


Muskétás katona a 17. század utolsó negyedében - Allain Manesson Mallet_ Les Travaux de Mars ou L’Art de la Guerre. III. Haye, Adrian Moetjens,
1684.

Pikás katonák a 17. század utolsó negyedében - Allain Manesson Mallet_ Les Travaux de Mars ou L’Art de la Guerre. III. Haye, Adrian Moetjens, 1684.

Pikásokat és muskétásokat magába foglaló gyalogsági alakzat a 17. század utolsó negyedében - Allain Manesson Mallet_ Les Travaux de Mars ou L’Art de la Guerre. III. Haye, Adrian Moetjens, 1684.
Parancsnokság Jogi és Igazgatási Osztály Törzsosztály Személyügyi Iroda Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály Dokumentációs Osztály Múzeumpedagógiai Részleg Hadirégészeti Részleg Kiállítás Üzemeltető Részleg Hadtörténeti Kutató Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály Szerkesztőség Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár Bécsi Kirendeltség Hadtörténelmi Levéltár Hadtörténeti Térképtár Hadtörténeti Könyvtár Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztály Külföldi Hadisírgondozó Osztály Kutató és Ügyfélszolgálati Osztály Üzemeltetési Részleg Gazdasági Igazgatóság Logisztikai Osztály Pénzügyi Részleg Központi Irattár Nyilvántartó Osztály Irattári Osztály Igazolási és Ügyfélszolgálati Osztály