II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem, Magyarország vezérlő fejedelme
A fejedelem ifjúkora
A későbbi fejedelem 1676. március 27-én, Borsi várában született I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelem és Zrínyi Ilona második gyermekeként. Édesapja korán, Ferenc 3 hónapos korában elhunyt, ezt követően édesanyja 1682. június 15-én összeházasodott gróf Thököly Imrével, a kurucok vezetőjével. Thököly Imre nevelt fiát elsősorban politikai megfontolásokból maga mellett tartotta, így az ifjú főúr hamar megismerkedett a tábori élet nehézségeivel, beletanulhatott a diplomáciai tárgyalások menetébe is. Jelen volt 1683-ban Bécs ostrománál is, ahol a kuruc csapatoknak a törökök hátországát kellett biztosítaniuk. A katasztrofális vereséget követően a menekülő török csapatok elsöpörték Thököly Cseklésznél felállított táborát is, az összedőlő sátrából szolgái menekítették ki Rákóczit és családi birtokaira vitték.
A közeledő császári csapatoktól való félelmében Zrínyi Ilona 1685-ben Munkács várába húzódott vissza gyermekeivel, amelyet gróf Caprara császári generális még az év novemberében ostromzár alá vett, és felszólította Zrínyi Ilonát a vár feladására. Zrínyi Ilona azonban ezt megtagadta. A vár védelmében maga az ifjú főúr is aktívan részt vett, a bástyákon járva bátorította a védőket. Két és fél év után azonban, 1688. január 17-én Zrínyi Ilona kénytelen volt átadni a várat a császári csapatoknak. Értékeiket szekerekre rakva Zrínyi Ilona gyermekeivel hintón indult Bécs irányába.
Édesapja korábbi végrendelete értelmében Rákóczi Ferenc testvérével, Juliánnal együtt I. Lipót császár gyámsága alá került, a család tagjainak el kellett hagyniuk magyarországi birtokaikat. Az uralkodó Kollonich Lipótot jelölte ki nevelőnek, aki a gyermeket először a csehországi Neuhausban (ma Jindřichův Hradec) található jezsuita kollégiumba, majd 1690-ben Prágába küldte tanulni. 1694-ben nagykorúsították, hogy az időközben férjhez ment húga számára örökségét, a „leánynegyedet” kiadhassák. Tanulmányait az ifjú főúr ezt követően nem folytatta, helyette itáliai körutazásra ment, majd hazatért birtokaira, ahol beiktatták Sáros vármegye főispáni hivatalába. Nem sokkal később, 1694. szeptember 26-án pedig házasságot kötött Sarolta Amália hesseni hercegnővel.
Amikor 1697. július 1-én a törökellenes háború terhei, az erőszakos ellenreformáció és a bécsi udvar túlkapásai miatt Hegyalján felkelés tört ki, Rákóczi nem állt a szervezkedés élére, hanem Bécsbe utazott, hogy tisztázza magát a felségárulás felmerülő vádja alól. A helyzet azonban hamarosan megváltozott, a betegeskedő spanyol király, II. Károly közelgő halála már előrevetített egy nagymértékű európai fegyveres konfliktust, a hamarosan kirobbanó spanyol örökösödési háborút (1700-1714). A kedvező helyzetet felismerve Rákóczi gróf Bercsényi Miklóssal együtt 1700-ban Habsburg-ellenes szervezkedésbe kezdett. Rákóczi igyekezett ügyének megnyerni XIV. Lajos francia királyt, ennek érdekében küldte el megbízottját, Longueval belga származású császári tisztet – akit bizalmasának hitt – a francia udvarba, azonban Longueval a kompromittáló leveleket a császári udvarba vitte. Ennek következtében a magyar főurat letartóztatták és a bécsújhelyi börtönbe szállították, ahonnét felesége segítségével sikerült megszöknie a biztos halál elől. Szabadulását követően Lengyelországba menekült, ahol várta az alkalmas pillanatot a felkelés kirobbantására.
A spanyol örökösödési háború arra kényszerítette a császári hadvezetést, hogy csapatainak jelentős részét kivonja Magyarországról. Ez megadta a végső lökést Rákóczi és a magyarországi felkelők számára a szabadságharc megindítására. Rákóczi elfogadta Esze Tamás és társai kérését, élére állt a Munkács környékén kibontakozó kuruc mozgalomnak. Rákóczi – bízva a francia király támogatásában – 1703 júniusában érkezett Magyarországra, majd Brezán várában kiáltványt bocsájtott ki, amelyben összefoglalta a felkelés okait és politikai céljait, fegyverbe szólítva Magyarország lakosságát. Megkezdődött a szabadságharc.
„Az Isteni Gondviselés elküldött engem puszta hazámba fegyverért, szabadságért kiáltó szózatnak. Meghallatta ezt a kiáltást az ország minden lakójával. A szabadság neve megmozgatta a nemes szíveket, sereglettek és fegyvert fogtak a szabadság visszaszerzésére”
/Részlet II. Rákóczi Ferenc Emlékirataiból/