menu in

A háborúra készülődő magyar királyi Honvédség az 1930-as évek végén újabb jelentős változtatásokat hajtott végre egyenruházat és felszerelés területén, majd az új világháború felgyorsította és részben felülírta ezeket a fejlesztéseket.  1939-ben a legénységi zubbony állógallérját lehajtott gallérra cserélték - ez sokkal inkább megfelelt a harctéri követelményeknek. A változtatást 1940-ben a tisztikarra is kiterjesztették. 1940-ben a tisztek és altisztek számára köpeny váll-lapokat vezettek be, mert az új zubbonyok rendfokozati jelzéseit köpeny viselése esetén nem lehetett látni. A váll-lapok azonban kényelmetlennek és túl feltűnőnek bizonyultak, így alig egy év múlva megszüntették a viselésüket és helyettük a köpeny ujjvégeire varrt paszománysávos rendfokozati jelzéseket rendszeresítettek. Egyben – német példa alapján - eltörölték a vállszíj viselését, mert úgy gondolták, hogy a fronton túlságosan feltűnően jelzi a tiszteket. Ugyancsak megszüntették a feltűnő (tölgy- és babérlombos) tábornoki köpenyhajtókákat is, azonban ezeket a tábornoki kar nemsokára „visszaszerezte”, feltűnés, életveszély ide vagy oda, nem tudták elviselni, hogy a tisztekével megegyező hajtókát viseljenek. Egy másik kardinális probléma, a tábori sapka szemernyővel történő ellátása - melyen 1920 óta szinte folyamatosan vitatkoztak az egyenruházati szakemberek – azonban váratott magára, bár részletekben már 1941-től (pl. hegyi csapatok, II. hadsereg majd a tábori csendőrség) elkezdődött, azonban a teljes körű bevezetésre 1944-ig várni kellett. Ugyanígy lassan haladt a szűk szárú, kényelmetlen gyalogsági nadrág korszerűbb pantallóra történő cserélése (pantallót kezdetben csak az utász, árkász csapatok viseltek), ez 1943-ban, egy új bakancs bevezetésével együtt zajlott. A fronton – akárcsak az első világháború idején - szinte minden díszítés eltűnt, a tisztek is fénytelen barna gombokra cserélték arany gombjaikat, a tábori hajtókákról elmaradt a sujtásdísz, hímzett csillagok helyett fémből préselteket tettek fel. Szintén háborús újítás a fűzőscsizma (melynek elődjét – hegyi csapatok részére – Georg Bilgeri osztrák-magyar ezredes fejlesztette ki), melyet az elegáns, de kevéssé kényelmes – gyaloglásra gyakorlatilag alkalmatlan - lovaglócsizma helyett végül a teljes tisztikar részére engedélyeztek. Ugyancsak népszerűnek bizonyult az eredetileg a gépkocsizók számára kigondolt posztóujjas bőrmellény, melyet köpeny helyett, téli felsőruházatként lehetett hordani. Megjelentek a modern harctéri viseletek: álcázóruhák, téli paplanruhák is, azonban ezek a ruházati cikkek a megfelelő anyagi és ipari háttér hiánya, illetve a hadvezetés konzervatív hozzáállása miatt nem terjedtek el kellő mértékben.

A magyar királyi honvéd Légierő illetve a magyar királyi Folyami Erők már kezdetektől a hadsereg tábori barna ruhaszínét használták, fegyvernemi sajátosságaik megtartásával. A folyamőrök tengerész-jellegű egyenruhát viseltek, tányérsapkával (a legénység matrózsapkával) és karsávos rendfokozati jelzésekkel. A repülőtisztek is fazonos zubbonyt hordtak, puhagalléros inggel és nyakkendővel, tányérsapkával és váll-lapon elhelyezett rendfokozati jelzésekkel. A legénységi állomány lehajtott galléros zubbonyt viselt, de egyenes zsebfedős zsebekkel (nem követve a monarchiás – ívelt zsebfedős – hagyományt). A Légierő a bekerülő német repülőtechnikával együtt német hajózóöltözeteket is importált a meglévő magyar bőrruházat mellé. A háborús anyaghiány növekedésével gyakran a repülőkatonákat is a földierők ruházatával látták el, illetve egyes praktikus viseleti cikkek – mint pl. a tábori sapka a tányérsapka, barettsapka helyett – a Légierőhöz is átkerültek. Bőrruházatot rendszeresítettek 1937-ben a harckocsizók számára, a kétrészes, vastag páncélos bőrruha azonban a harcjárművek belsejében nem bizonyult megfelelőnek, így 1942-től német szabású, „füstszürke” páncélos posztóruházatot vezettek be helyette. Az 1938-tól szerveződő ejtőernyős csapatnem alapvetően a gyalogság egyenruháját viselte az ugróruházat alatt, utóbbit elvileg az ejtőernyős ugrás végrehajtása után levették volna - a kezeslábas szabás azonban csak kiképző ugrások alkalmával bizonyult hasznosnak, harctéri követelményeknek nem felelt meg. Bár folytak kísérletek – német mintára – tereptarka speciális ruházat és ejtőernyős rohamsisak kifejlesztésre, ezek azonban a tömeges gyártás (és ezáltal a rendszeresítés) szintjére nem jutottak el a háború folyamán. Rendkívüli problémát jelentett a megfelelő ejtőernyők beszerzése. Az ejtőernyős kísérleti keret 1938-ban még szedett-vedett ejtőernyőkkel kezdte kiképzését, főképp az első világháború idejéből maradt német, olasz és angol ejtőernyő-típusokat használtak. A korszerű ejtőernyők közül elsősorban szóba jöhető német katonai ejtőernyők rendkívül drágák voltak, s a németek maguk sem rendelkeztek fölös készletekkel, így hazai fejlesztésre kellett támaszkodni. Az első magyar ejtőernyő megalkotása Hehs Ákos mérnök főhadnagy nevéhez fűződik. 1939-ben megindulhatott a hazai ejtőernyőgyártás a székesfehérvár-sóstói repülőgép-javító üzemben. Hehs olyan ejtőernyőket tervezett, melyek nagy sebességnél is használhatók voltak, köszönhetően a nagy kupola fölött elhelyezett kisebb stabilizáló kupolának.

Hivatalosan honvéd legénységi egyenruha járt a közérdekű munkaszolgálatot ellátó fegyvertelen alakulatok katonái számára is. Megkülönböztető jelzésként a zubbony és köpeny gallérján posztóból kivágott zöld színű „M” betűt vezettek be. Rendfokozati ugyanakkor nem viselhettek. 1942-től a gallér-jelvény helyett 9.5 cm széles karszalagokat adtak ki, piros-fehér-zöld, fehér, illetve sárga színben, melyet a zubbony és a köpeny bal felkarján kellett viselni. A sárga karszalagot a zsidó vallásúak, a fehéret a nem zsidó vallásúak, de személyükben a zsidótörvények hatálya alá esők, nemzetiszínű karszalagot pedig az összes többiek kaptak. Az elsőként frontra induló munkásszázadokat tábori sapkával többé-kevésbé még ellátták, de egyenruha már nem jutott, mindenkinek saját civil ruhájában kellett szolgálatot teljesítetnie.

Az 1944. október 15-i nyilaskeresztes hatalomátvétel során és után egy rövid ideig a hadsereg állományának egy része a nyilaskeresztes mozgalom karszalagját viselte, azonban az új rezsim megszilárdulása után ezt a katonákkal levetették - nem kívánván élezni az ellentétet a politikailag kevésbé elkötelezett állománnyal.   

A személyi felszerelési rendszeren a háború során érdemben nem változtattak, egyes elemeit modernizálták – így pl. a hagyományos gyalogsági ásót elkezdték lecserélni az 1936 M, majd az 1943 M ásó-kapára, a tölténybőröndöt felváltotta az 1942 M hátizsák - , illetve, akárcsak az előző háborúban, egyre fokozódott a pótanyagok használata, a bőr cikkeket igyekeztek olcsóbb, elérhető anyagokra cserélni. Érdekes – bár ugyancsak kísérleti jellegűnek tekinthető – az 1938 M tereptarka mintázat megújítása 1943-ban; a kontúros mintát egy elmosódó színfoltos festésűre cserélték, mely jobb rejtést biztosított. Az új mintával készültek sátorlapok, illetve kísérleti álcázó ruházat (sisakhuzatok, álcablúzok, kétrészes ruházat) – tömeges elterjedése azonban nem valósult meg, összehasonlítva például a németek háború alatti tereptarka ruházat használatával és fejlesztéseivel a magyar fejlesztés és gyártás gyerekcipőben járt.

Az 1920-1945 között nem kis erőfeszítéssel kialakított, a magyar hagyományoknak és a korszerűség igényének egyformán megfelelni próbáló egyenruházati rendszer a magyar királyi Honvédséggel együtt sírba szállt.

Parancsnokság Parancsnok helyettes Parancsnok Tudományos helyettes Parancsnoki Titkárság Személyügyi Iroda Jogi és Igazgatási Osztály Törzsosztály Hadtörténeti Kutató Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály Szerkesztőség Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály Dokumentációs Osztály Múzeumpedagógiai Osztály Haditechnikai Gyűjtemény és Nyilvántartó Osztály Kiállítás Üzemeltető Osztály Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár Bécsi Kirendeltség Hadtörténelmi Levéltár Hadtörténeti Térképtár Hadtörténeti Könyvtár Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztály Külhoni Hadisírgondozó Osztály Pályázati Monitoring Osztály Gazdasági Igazgatóság Gazdasági Osztály Pénzügyi Részleg Központi Irattár Nyilvántartó Osztály Irattári Osztály Igazolási és Ügyfélszolgálati Osztály