menu in

1940/43 M Zrínyi rohamtarack és 1944 M Zrínyi rohamágyú

(Zrínyi 105 és Zrínyi 75)

 

A II. világháború előtt kidolgozott német hadászati doktrína szerint a harckocsikat nem szétszórva a gyalogság támogatására, hanem seregtestekben összefogva gyors bekerítő hadműveletekre kell alkalmazni. A közvetlen tűztámogatás nélkül maradt gyalogság megsegítésére egy új harcjárműfajta jelenet meg a Wehrmachtban: a rohamlöveg. Ez egy harckocsialvázra épített, legalább 7,5 cm-es löveg volt, amelyet egy alacsony, zárt, páncélozott felépítményben helyeztek el. A költséges forgótoronyra nem volt szükség, hiszen a harcjárművel együtt haladó gyalogság oldalról és hátulról fedezte azt. A rohamlöveg feladata, hogy lánctalpain kövesse a terepen a rohamozó gyalogságot, és a legkritikusabb utolsó 100 m-en előre törve, páncélvédettsége biztonságból közvetlentűzzel semmisítse meg a tüzérségi előkészítés által el nem pusztított ellenséges tüzelőállásokat, amelyek megakadályozhatják a gyalogsági roham sikerét. A franciaországi hadjáratban kísérletképpen bevetett rohamlövegek olyan sikeresen működtek, hogy hamarosan elrendelték, hogy minden gyaloghadosztály állományába kerüljön egy rohamlövegosztály. 1942-től a keleti fronton egyre nagyobb számban jelentek meg a T–34 és KV típusú harckocsik. Az ezek elleni harcra az alacsony, mozgékony rohamlövegekben egyre inkább páncéltörő ágyúkat építettek, így hamarosan a páncélelhárítás egyik lehatásosabb fegyverévé váltak.

A magyar hadvezetés is figyelemmel kísérte a háború eseményeit, és a Honvédelmi Minisztérium 3/b. (gép- és harcjármű fejlesztési) osztálya 1942 júliusában javaslatot tett egy magyar rohamlöveg kifejlesztésére. Javaslatát a Magyarországon már gyártás alatt lévő Turán közepes harckocsira építette. Az elképzelés szerint az új harcjárműbe egy 10,5 cm-es löveget kell beépíteni, amely a nehéz Turán 7,5 cm-es ágyújánál nagyobb űrméretű, tehát mind repesz, mind romboló hatás tekintetében hatékonyabb. Lövegként rendelkezésre állt a magyar szerkesztésű és már gyártás alatt lévő 10,5 cm-es 1940 M tábori tarack, amely a Turán harckocsi alvázába beépítve valószínűvé teszi a típus sikeres és rövid idő alatti kikísérletezését.

A javaslatot elfogadták és egy mintakocsit rendeltek a Weiss Manfréd-művektől. A Zrínyi típusnévvel jelölt rohamlöveg prototípusa 1942 decemberében készült el. A Zrínyi alváza, futóműve, meghajtása, erőátviteli berendezése megegyezett a Turán harckocsiéval. A leglényegesebb eltérés az volt, hogy a forgótorony elmaradt, helyére egy mindössze 190 cm magas meredek falú, zárt felépítmény került, amelybe a vezető mellé, a homlokgéppuska helyére építették be a 1940 M 10,5 cm-es tarackot. A nagyobb oldalirányzási szög érdekében az alváz szélességét 40 cm-rel megnövelték. A harcjármű mellső lemezeit a szemből jövő tűz ellen 75 mm-vastagra tervezték. A próbák alatt a löveg hatékonyságát élő erő és tábori fedezékek ellen kiválónak, harckocsik ellen szükségképpen megfelelőnek ítélték. 6 lövés/perces tűzgyorsasága az osztott lőszer miatt elmaradt a harckocsikétól. Járműtechnikai értékelés szerint a Zrínyi a Turánhoz képest előnyösen változott. Fordulékonysága, stabilitása nőtt.

A sikeres próbák után a honvédség 40 darab Zrínyi rohamtarackot rendelt a Weiss Manfréd-gyártól. A lövegeket a MÁVAG diósgyőri löveggyára szállította.

Az új harcjárművet 40/43 Zrínyi rohamtarack néven rendszeresítették, és a tüzérség alárendeltségébe utalták, amit a páncélosfegyvernem képviselői meglehetős sértődöttséggel fogadtak

Ezzel egy időben felállítottak egy rohamtüzér kiképzőkeretet, amelynek feladata a magyar rohamtüzérség kiképzésnek elméleti és anyagi megtervezése, az első romatüzértisztek kiképzése, és 1943 októberére egy rohamtüzér kiképzőosztály, valamint további 7 rohamtüzér kiképzőkeret felállítása volt. Az elképzelés ugyanis az volt, hogy az 1944/1945-ös kiképzési évben mind a nyolc gyaloghadosztály állományába egy-egy 31 rohamlöveggel felszerelt rohamtüzérosztály kerüljön.

1943. februári bemutatása után a Zrínyi rohamtarackot a harckocsizók gyalogsági kísérőlövegként alkalmasnak tartották, de rövid csöve és lövedékének kis kezdősebessége miatt a páncélosok ellen alkalmatlannak ítélték. Javasolták, hogy – német mintára – a megépítendő magyar rohamlövegek kétharmadát a páncélosok ellen hatékony fegyverrel szereljék fel. Erre a célra a Turán harckocsik korszerűsítésére szánt, de még csak tervezés alatt álló 7,5 cm űrméretű 1943 M hosszú csövű harckocsiágyú látszott a legalkalmasabbnak. A fenti kívánalmaknak megfelelően a Honvédelmi Minisztérium még 1943-ban a Zrínyi romtarack alvázán, de 7,5 cm-es hosszú csövű harckocsilöveggel és 100 mm-es homlok páncéllal 1944-re 90 darab, 1945-re további 110 darab Zrínyi I-nek jelölt rohamágyút rendelt a Weiss Manfréd- és a Ganz-gyáraknál. A rohamágyúnak a Weiss Manfréd-gyárban épített mintapéldányát  – amelybe az 1943 M harckocsiágyú egyik prototípusát szerelték – 1944 márciusában mutatták be. A löveggel kapcsolatos nehézségek miatt a rohamágyúk sorozatgyártásának megkezdését azonban 1944 őszére halasztották.

Mivel a harckocsiágyú még nem állt rendelkezésre, a gyártás folyamatossága érdekében az 1943-ban megrendelt 40 rohamtarack elkészülte után, amelyek megkülönböztetésként a Zrínyi II. jelölést kapták, megkezdődött az eredtileg 1945-re tervezett újabb 50 rohamtarack gyártása. A második Zrínyi II szériából kb. 25-26 darab készült el, amikor 1944. július 27-én egy bombatámadás elpusztította a Weiss Manfréd-gyár harckocsiüzemét. Egyes visszaemlékezések szerint a megmaradt alkatrészekből 1944 őszén meg hat Zrínyi rohamtarackot szereltek össze a Ganzban.

Az elkészült mintegy 66 Zrínyi rohamtarackból csak kettő, az 1. és a 10. rohamtüzérosztály felszerelésére futotta. Ezek a Kárpátok előterében, Erdélyben és Budapest védelmében eredeti feladatuknak megfelelőn sikeresen harcoltak a támadó élő erők és a fedezékekben megbúvó ellenség ellen. A többi hat rohamtüzérosztályt vagy német rohamlöveganyaggal látták el, vagy gyalogosan vettek részt a magyarországi harcokban.

A Zrínyi rohamtarack talán a legsikerültebb II. világháborús magyar harcjármű volt. Jól példázza, hogy a rendelkezésre álló lehetőségekből, hogy lehet a legjobbat kihozni, és azt jól kiképzett személyzettel sikerre vinni.

E sikeres harcjármű utolsó megmaradt példánya ma a kubinkai harckocsimúzeumban látható.

 

Parancsnokság Parancsnok helyettes Parancsnok Tudományos helyettes Parancsnoki Titkárság Személyügyi Iroda Jogi és Igazgatási Osztály Törzsosztály Hadtörténeti Kutató Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály Szerkesztőség Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály Dokumentációs Osztály Múzeumpedagógiai Osztály Haditechnikai Gyűjtemény és Nyilvántartó Osztály Kiállítás Üzemeltető Osztály Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár Bécsi Kirendeltség Hadtörténelmi Levéltár Hadtörténeti Térképtár Hadtörténeti Könyvtár Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztály Külhoni Hadisírgondozó Osztály Pályázati Monitoring Osztály Gazdasági Igazgatóság Gazdasági Osztály Pénzügyi Részleg Központi Irattár Nyilvántartó Osztály Irattári Osztály Igazolási és Ügyfélszolgálati Osztály