menu in

1939 M Csaba felderítő és 1940 M Csaba parancsnoki páncélgépkocsi

1933-ban Straussler Miklós Angliában élő magyar mérnök megállapodott a csepeli Weiss Manfréd-gyárral, hogy az általa tervezett különleges járművek prototípusait ott készítik el. Ezek közé tartozott egy, a brit hadseregnek szánt terepjáró páncélgépkocsi. A csővázas, kéttengelyes, összkerék-meghajtású és -kormányzású jármű motorját a hátsó tengely felett helyezték el. A lengőtengelyek hárompontos felfüggesztése lehetővé tette, hogy az egy tengelyen lévő bal és jobb oldali kerek egymástól függetlenül mozogjanak fel és le, ami megkönnyítette a terepen való haladást. A kormányszerkezetet viszont bonyolulttá tette annak a követelménynek a kielégítése, hogy a hátsó tengely kormányzását csak akkor lehessen átkapcsolni az országúti menetben használatos mellsőtengely-kormányzásra, ha a hátsó kerekek menetirányban állnak. Az összkerék-meghajtást szintén ki lehetett kapcsolni. A terepről az országúti menetre való áttéréskor a jármű hagyományos gépkocsi módjára hátsókerék-meghajtással és mellsőkerék-kormányzással közlekedett. Ez csökkentette az üzemanyagfelhasználást és jelentősen könnyítette a vezetést. Az AC I (Armoured Car = páncélgépkocsi) elnevezésű jármű mozgóképes alváza, amelyet Angliába vittek, 1934-ben készült el. A Csepelen folyó munkálatokat a honvédség gépjármű-fejlesztéssel foglalkozó szakemberei is figyelemmel kísérték Felhívták a hadvezetés figyelmet az AC I. kiváló terepjáró tulajdonságaira, azonban a szabadalom hasznosításáról – főleg anyagi okokból – a magyar haderő ezekben az időkben kénytelen volt lemondani.

Az AC I-gyel szerzett gyártási és kísérleti tapasztaltok alapján Straussler mérnök és a Weiss Manfréd-gyár tervezőirodája megszerkesztette a továbbfejlesztett változatot, az AC II-t. A hűtőlevegő beáramlását a menetiránytól függetlenné tették. Ezáltal lehetővé vált a jármű hátsó páncéljának lezárása, ami lövésbiztonsági szempontból volt fontos. Az AC II-n egy „hátra” vezetőhelyet is kialakítottak, ami a felderítési célokra szánt páncélgépkocsik számára ekkor már követelmény volt Erre azért volt szükség, hogy a jármű hirtelen felbukkanó veszély esetén megfordulás nélkül azonnal irányt válthasson. A „hátra” vezetőteret a kormánykerék mellett minden, a vezetéshez szükséges műszerrel is ellátták. Az összkerék-meghajtás miatt a jármű vezetése a terepen igen nagy erőt igényelt.

Az AC II-ből 1935-ben két példány készült. Az egyik Nagy-Britanniába indult, a másik a gyárban maradt. A korszerű konstrukció, amely nem tehergépkocsi-alvázra épített félmegoldás, hanem eredetileg is katonai célokra tervezett jármű volt, elnyerte a magyar hadvezetés tetszését. Az alvázra a Haditechnikai Intézet útmutatása alapján a Weiss Manfréd-gyár konstruktőrei egy felépítményt terveztek. A páncéltestet 9-13 mm-es páncéllemezekből szegecselt kivitelben készítették. A törzs vonalvezetésének kialakítása rendkívül korszerű volt. A függőleges irányban befelé döntött oldalfalak, valamint a lejtős homlok- és hátlemezek révén a járműnek alig volt merőleges felülete, ami lövésbiztonsági szempontból igen előnyös volt. A két vezetőhelyet felefelé emelhető védőpáncéllal úgynevezett „vezetősisakkal” látták el. A szintén ferdesíkú páncéllemezekből kialakított kétszemélyes forgótoronyban egy 20 mm-es páncéltörő nehézpuska és egy 8 mm-es Gebauer géppuska kapott helyet.

Az eredményes próbák alapján a harcjárművet 1939 M Csaba felderítő páncélgépkocsi néven rendszeresítették a m. kir. Honvédégben. Mivel s fegyverkezési korlátások 1938-ban történt eltörlésével és a nagyarányú honvédségi fejlesztési program meghirdetésével mind a politikai, mind az pénzügyi akadályok elhárultak, a harcjárműből 61 darabot rendeltek felderítő alakulatok számára a Weiss Manfréd-gyártól. A sorozatpéldányokba az eredetileg alkalmazott 100 lóerős Weiss Manfréd motor helyett a honvédségi gépkocsikban általánosan használt 90 lóerős kölni Ford motor került.

A Csaba felderítő páncélgépkocsik sorozatgyártásának megindulását követően felmerült annak a gondolata, hogy a nagy területeken mozgó gépesített alakulatok harcának irányítására nagyobb teljesítményű rádiók beépítésével készüljön egy úgynevezett parancsnoki változat. A vezérkar előírásai szerint gyártási és rejtési okokból a parancsnoki kocsik a lehető legkisebb mértékben térhettek el a szabványos csatárjárművektől. Ezért a páncéltest, a motor, a meghajtás és a futómű változatlan maradt. A parancsoki járműbe egy, erre a célra kifejlesztett, R-4/a rádió került, amely távíróüzemben 100-150 km-re is forgalmazhatott, és minden honvédségi rádiókészülékkel összeköttetésbe léphetett. A jó adás-vételt egy rácsszertű tetőantenna biztosította. Az antennát forgalmazáskor 4 pneumatikusan működő tartóláb segítségével felemelték, menet közben pedig a torony tetejéig eresztették le. Így a jármű jóval mozgékonyabb és kevésbé feltűnő volt. Mivel a tartólábak lehetetlenné tették a hosszú csövű nehézpuska minden irányba való kilövését, a parancsnoki változat tetejére csak egy géppuskával felfegyverzett kisebb torony került.

Az 1940 júniusában megrendelt 32 darabos második Csaba-sorozatból 12 példány parancsnoki 20 pedig csatár változatban készült. A második sorozatba gyártott harcjárművekbe a vezetés megkönnyítő szervokormány került. Ezt idővel a korábbi gyártású páncélgépkocsikba is beépítették.

1941-ben a Honvédelmi Minisztérium újabb 70 Csabát rendelt. Ebből 42 lett volna a parancsnoki változat. Mivel a háború folyamán a hangsúly egyre inkább a harckocsigyártásra helyeződött, a megrendelt páncélgépkocsik építése elhúzódott. 1944 júliusában csak 6-6 parancsnoki, illetve csatárkocsi állt a Weiss Manfréd-gyárban rádióberendezések nélkül, pedig égetően szükség lett volna rájuk az 1943-ben felállított gyaloghadosztályok felderítő osztályainak felszereléséhez.

A Csabák az erdélyi bevonulástól kezdve a m. kir. Honvédség minden háborús megmozdulásában részt vettek. Egyes parancsnokok német és szovjet mintára páncélzatuk és fegyverzetük megerősítését követelték. Mások úgy vélekedtek, hogy a páncélgépkocsik feladata nem a harc megvívása, hanem ”látni, hallani, jelenten”. Ehhez viszont mozgékonyság és jó híradó összeköttetés kell, amelyekkel a Csabák rendelkeznek. A nehezebb fegyverzet és páncélzat pedig olyan feladatok végrehajttatására csábítja a parancsnokokat, amelyre a páncélgépkocsi adottságai miatt alkalmatlanok.

A magyarországi harcok után ez a kis, teljesen magyar szerkesztésű harcjármű véglegesen levonult a hadtörténelem színpadjáról. Utoljára az 1945-ös moszkvai hadizsákmány-kiállításon volt egy sérült példánya látható. Ennek sorsa azóta ismeretlen. Csak remélhetjük, hogy megvan még a kubinkai harckocsimúzeum raktárában, a még helyre nem állított harcjárművek között.

Parancsnokság Parancsnok helyettes Parancsnok Tudományos helyettes Parancsnoki Titkárság Személyügyi Iroda Jogi és Igazgatási Osztály Törzsosztály Hadtörténeti Kutató Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály Szerkesztőség Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály Dokumentációs Osztály Múzeumpedagógiai Osztály Haditechnikai Gyűjtemény és Nyilvántartó Osztály Kiállítás Üzemeltető Osztály Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár Bécsi Kirendeltség Hadtörténelmi Levéltár Hadtörténeti Térképtár Hadtörténeti Könyvtár Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztály Külhoni Hadisírgondozó Osztály Pályázati Monitoring Osztály Gazdasági Igazgatóság Gazdasági Osztály Pénzügyi Részleg Központi Irattár Nyilvántartó Osztály Irattári Osztály Igazolási és Ügyfélszolgálati Osztály