menu in

 

Építési idő

840 körül

Vármegye

Kolon, később Zala

Földrajzi régió

Nyugat-Dunántúl, Kelet-Zalai-dombság

Típus

Föld/fa-, majd kővár

Állapot

Romvár

Miután Nagy Károly császár a 9. század elején megsemmisítette az avarok Kárpát-medencei birodalmát, a nyugati keresztény impérium határai ismét a Dunáig nyúltak. A meghódított területen őrgrófságokat szerveztek, s a Balaton nyugati medencéjét, a Rába felső folyását, valamint a Mura és a Zala vidékét felölelő Alsó-Pannónia (Pannonia Inferior) élére a 830-as évek végén Német Lajos keleti frank király a Nyitrai fejedelemségéből elűzött Pribina duxot nevezte ki, s egy kortárs forrás, A bajorok és karantánok megtérése szerint Pribina „erődítményt kezdett építeni a Sala folyó egy mocsaras berkében”. Az őrgrófság központja a mai várszigeten emelt, földsáncokra épített és palánkfallal megerősített Mosaburg, magyarán mondva Mocsárvár volt.

A magyar honfoglalást követően Mosaburg hosszú időre eltűnik a forrásokból. Az Árpád-kori magyar krónikák szerint a magyarok bevonulása idején Vérbulcsú vezér Zalában, a Balaton mellett szállt meg. Az írott hagyomány annyiban téved, hogy a 10. század közepén élt Bulcsú harkát visszaviszi majd fél évszázaddal korábbra, a honszerzés idejére; abban viszont igaza van, hogy a kor egyik legfontosabb, a külföldi forrásokban is sikeres hadvezérként és komoly diplomataként megjelenő Bulcsú valóban a Zala-vidéken megtelepedett törzs vezetője volt, s innen indította zsákmányszerző hadjáratait nyugat és kelet felé egyaránt, mígnem 955-ben a Lech-mezei (augsburgi) csatában vereséget szenvedő magyar seregek vezéreként a bajor herceg fogságába került, s kivégezték. A harka halála után a térség az Árpádok törzsének érdekszférájához került, s késő középkori források szerint Somogyország mellett Zala is Koppány vezér uralma alatt állt, mikor fellázadt a Géza fejedelem örökébe lépő Vajk, az államalapító Szent István ellen.

Koppány bukása után a terület István király fennhatósága alá került, aki megkezdte az egyházi és világi közigazgatás kiépítését. A szent király 1009. évi, a veszprémi püspökség részére kiadott oklevelében Veszprém, Fejér, Kolon és Visegrád várait és a határaik között fekvő egyházakat rendelte a püspöki szék hatáskörébe. A régészet évtizedeken át kutatta az oklevélben említett Kolonvárát, s noha a mai Balatonmagyaród és Zalakomár közötti Kolonpusztán feltárták egy 11. századi uradalom nyomait, erődítményt nem találtak. Az utóbbi évtizedekben egyre hangsúlyosabb az a vélemény, mely szerint Zalavár a frank időktől kezdve folyamatosan a régió hatalmi központja volt, ahol a magyar honfoglalás után a harkák rendezték be székhelyüket, mely így közvetlen előzménye volt a középkori ispáni várnak. Minthogy a Kolon elnevezés az ótörök Qulun személynévre vezethető vissza, elképzelhető, hogy első ispánja után nevezték Kolonvárának, mint az több István-kori hatalmi központ (Csanád, Győr, Hont, Veszprém) esetében igazolható. Jelentőségét növelte, hogy István király 1019-ben a mocsarak révén jól védhető várszigeten bencés apátságot alapított Szent Adorján tiszteletére, mely a környező vidék egyházi központjává vált.

Az első zalai ispánok az 1130-as évek végén tűnnek fel forrásainkban. A várról III. István király egy bizonytalan datálású, a mérvadó kutatás által az 1164 körüli évekre keltezett oklevele tesz említést, ám csak közvetett módon. A király ugyanis az oklevélben jóváhagyását és engedélyét adja ahhoz, hogy Fulcerius veszprémi prépost a zalai várnépektől földet vásároljon, továbbá a várnépek közül való Lilata nevű szolgálóját felszabadítsa és a püspökség szolgálatába állítsa. Magát Zalavárát 1234-ben említik először.

A késő Árpád-korban a német földről betelepülő Hahót-nemzetség tagjai váltak a zalai vidék legjelentősebb helyi birtokosaivá, s bár a 13. század folyamán a család több tagja is viselte a zalai ispáni címet és így rendelkezett az azzal járó jövedelmekkel, mégis, a tatárjárást követő várépítések korszakában elsősorban magánvárak (Zalacsány, Zalaszabar, Csáktornya stb.) építésére és fejlesztésére koncentráltak. Zala vármegye a 13–14. század fordulóján a Héder nembeli Kőszegi-család hatalma alá került, minthogy a vidék jelentősebb, várral rendelkező birtokosait familiárisaik seregébe kényszerítették. A Kőszegiek zalai hatalmát I. Károly 1319–1321 folyamán törte meg.

A 14. századi Magyarországon, a lovagi eszmék fénykorában, a birtokosok Zalában is elsősorban magánváraik reprezentatív fejlesztésére törekedtek. Az ispáni vár elsődleges feladata ekkoriban a mellette elhaladó nagy hadiút (1335. évi oklevélben hadinagoth) felügyelete volt.  Az egyre elavultabbnak számító Zalavárát 1420-ban korszerűsítették, s a település jelentőségét növelte, hogy 1427-ben országos vásár tartásra szerzett jogot. A vár a 15. század folyamán először a Rozgonyiak, majd a Gersei Petők, végül az 1470-es évektől adatolhatóan a zalavári apátság tulajdonában állt.

A török 1532-ben támadta meg először Zalavárát, minek következtében a település lakossága elvándorolt, s az erősség teljes egészében a védekezésre koncentráló végvárrá alakult. Kanizsa 1600. évi eleste után a török támadások egyre gyakoribbá váltak, s bár ezidő alatt Zalavár súlyos károkat szenvedett, azokat mégis visszaverte. Kanizsát a török regionális katonai központtá alakította, így Zalavárott állandó harckészültségre rendezkedtek be. Minthogy azonban Kanizsát 1690-ben a királyi seregek visszafoglalták, Zalavár védelmi funkciói megszűntek, s a várat 1702-ben központi utasításra lerombolták.

Parancsnokság Jogi és Igazgatási Osztály Törzsosztály Személyügyi Iroda Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály Dokumentációs Osztály Múzeumpedagógiai Részleg Hadirégészeti Részleg Kiállítás Üzemeltető Részleg Hadtörténeti Kutató Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály Szerkesztőség Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár Bécsi Kirendeltség Hadtörténelmi Levéltár Hadtörténeti Térképtár Hadtörténeti Könyvtár Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztály Külföldi Hadisírgondozó Osztály Kutató és Ügyfélszolgálati Osztály Üzemeltetési Részleg Gazdasági Igazgatóság Logisztikai Osztály Pénzügyi Részleg Központi Irattár Nyilvántartó Osztály Irattári Osztály Igazolási és Ügyfélszolgálati Osztály