menu in

 

Építési idő/első említés

1260-as évek/1281

Vármegye

Veszprém (15. századtól)

Földrajzi régió

Közép-Dunántól

Típus

kővár

Állapot

romos, látogatható

 

 

 

 

 

A tatárjárás pusztításának 1242-es elvonulása után új várépítési hullám indult meg, melynek következtében a kőből épült erősségek váltak dominánssá a Magyar Királyságban. Ennek a hullámnak eredménye a Bakonyban található cseszneki vár is, melynek pontos keletkezéséről jelenleg csak találgatni lehet. Az egyik legvalószínűbb feltételezés, hogy IV. Béla király uralkodása alatt, valamikor az 1260-as években épülhetett Bána nembeli „Cseszneki” Jakab, királyi kardhordozó irányítása alatt. Első írott említése 1281-ből, első okleveles említése pedig 1300-ból származik, mely szerint Jakab fiai felosztották maguk között a birtokot, de a várat közösen kezelték.

A vár az Árpád-korban királyi udvarbirtoknak számító bakonyi erdőispánság területén, impozáns sziklaoromra épült. Az erdőispánság a 15. századig nem volt része a vármegyerendszernek, hatalmas, vadállományban gazdag erdőségei felett pedig a bakonyi ispán (avagy a bakonyi vadgróf) által felügyelt vadászok, erdőóvók, stb. gondoskodtak. Ennek a területnek védelmére épült a ma is látható cseszneki vár, amely mindemellett a Győrbe vezető sóút felett is őrködött.

Az Árpád-ház férfiágának kihalása a vár és környéke sorsára is kihatott és többször gazdát cserélt. Hivatalosan 1323-ban került a Csák nemzetség birtokába, igaz, magát a várat már az 1300-as évek elején elfoglalták, de Cseszneki Jakab leszármazottjai peres úton visszaszerezték tőlük, hogy aztán birtokcsere és 100 ezüstdénár fejében eladhassák a Csákoknak. Nem maradt sokáig a kezükön, mivel 1326-ban Anjou I. Károly több másik várral és birtokkal egyetemben saját fennhatósága alá vonta és királyi birtok is maradt egészen 1392-ig, amikoris Luxemburgi I. Zsigmond az akkoriban nagy hatalommal bíró és az uralkodóhoz közel álló Garai-családnak adományozta.

A Garaiak alatt a várat teljesen újjáépítették. A régi erősséget egészen alapjáig bontották el és az 1420-as évekre emelték a helyére a korszerűnek számító gótikus uradalmi központjukat. Zárt udvar, négy- és ötszögű tornyok jellemezték, a keleti és nyugati szárnyat pedig fallal kötötték össze, valamint falszorost emeltek az épületek köré, egy kapuval és felvonóhíddal kiegészítve a vár északnyugati oldalán. Ezzel kiépült az alsóvár, ahol minden bizonnyal istállók, műhelyek és a gazdasági udvar kapott helyet. Csesznek a 15. század alatt élte virágkorát és a Garaiak kedvelt rezidenciája lett.

A család kihalásával 1483-tól Hunyadi I. Mátyás Szapolyai Istvánnak adományozta, kinek fia, Szapolyai János királlyá választása után Török Bálintnak adta. A mohácsi csatát követő kettős királyválasztás miatt azonban párhuzamos és egymással is ellentmondó rendelkezéseket is láthatunk. Szapolyaival egyidőben Habsburg I. Ferdinánd Lengyel Jánosnak adományozta Cseszneket, a két király közti háborúban pedig többször is gazdát cserélt, amíg ismét (Habsburg) királyi kézre nem került. Az 1500-as évek derekától az akkorra egyre korszerűtlenebbnek számító Csesznek már végvárként állja útját az oszmán terjeszkedésnek, Veszprém 1552-es elestével pedig egyre nő jelentősége. Lehetséges elbontását maga Miksa főherceg sem támogatta.

1561-ben Wathay Lőrinc kapitánysága alatt a helyőrség sikeresen visszaverte az oszmán támadást és keresztény kézen is maradt egészen 1594-ig, amikortól négy évig az oszmánok megszállás alá tudták venni. 1598-ban a védők ellenállás nélkül átengedték a várat a közelgő keresztény csapatoknak. Ezt követően 1619-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hadvezérei foglalták el.

A vár utolsó nagy építkezései az Esterházy családhoz köthetők, akik 1636-tól részlegesen, majd 1645-től teljes mértékben birtokba vehették és 1947-es állami kézbe kerüléséig hozzájuk is tartozott. 1683-ban rövid időre Thököly Imre, majd 1705 és 1709 között II. Rákóczi Ferenc katonái tartották birtokukban, a harcok elmúltával azonban ismét az Esterházyak irányítása alá került és a 18. század első felében korszerű átalakításokon esett át, immáron elsősorban nem katonai, hanem barokkos főúri rezidenciaként. 1780-ban a család inkább a kényelmesebb rédei és bakonyoszlopi kastélyokat használta, Cseszneket pedig egyre inkább elhanyagolták. A várat 1810-ben földrengés, 1820-ban pedig egy villámcsapás okozta tűzvész súlyosan megrongálta, köveit pedig apránként elhordták.

A 20. században komoly régészeti feltárások, valamint részleges helyreállítások is folytak, a vár pedig mind a mai napig népszerű turistalátványosság és ideális kirándulócélpont, falai között pedig rendszeresen megrendezésre kerülnek a Cseszneki Várjátékok.

A vár legfőbb részei az úgynevezett felső, avagy belső vár, amely a sziklagerinc legmagasabb részén látható; a belső falszoros; a keleti torony, amely a déli oldalon, külön sziklacsúcsra épült és egy híd kötötte össze a belső résszel; a felső vár nyugati, alacsonyabban fekvő előterében kiépült külső vár; valamint később, az újkorban épült alsó vár.

Parancsnokság Parancsnok helyettes Parancsnok Tudományos helyettes Parancsnoki Titkárság Személyügyi Iroda Jogi és Igazgatási Osztály Törzsosztály Hadtörténeti Kutató Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály Szerkesztőség Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály Dokumentációs Osztály Múzeumpedagógiai Osztály Haditechnikai Gyűjtemény és Nyilvántartó Osztály Kiállítás Üzemeltető Osztály Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár Bécsi Kirendeltség Hadtörténelmi Levéltár Hadtörténeti Térképtár Hadtörténeti Könyvtár Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztály Külhoni Hadisírgondozó Osztály Pályázati Monitoring Osztály Gazdasági Igazgatóság Gazdasági Osztály Pénzügyi Részleg Központi Irattár Nyilvántartó Osztály Irattári Osztály Igazolási és Ügyfélszolgálati Osztály