menu in

A Magyar Honvédség szervezeti átalakítása már az 1980-as évek elején megkezdődött. 1987-ben az ezred – hadosztály – hadsereg struktúra helyett a haderő áttért a zászlóalj – dandár – hadtest szervezetre. A cél az volt, hogy alacsonyabb létszámmal hatékonyabb működést érjen el a hadsereg. A Szovjetunióban zajló reformok, a hidegháború enyhülése és a magyarországi belpolitikai változások lehetővé és szükségessé tették a haderő feladatainak és rendszerének átgondolását.

1989 áprilisától július végéig több mint 11 000 katonát, 470 harckocsit, 200 löveget és aknavetőt és közel 3000 járművet vont ki a Szovjet Hadsereg a Magyar Népköztársaság területén állomásozó állományából.

A Magyar Köztársaság kikiáltását (1989. október 23.) követően, november 8-án honvédelmi utasítás (97/1989. számú HM utasítás) intézkedett arról, hogy a néphadsereg szerveinél a hivatásos katonáknak, továbbszolgáló katonáknak, kinevezett polgári alkalmazottaknak, valamint a katonai tanintézetek hallgatóinak új esküt és fogadalmat kell tenniük a megváltozott Alkotmányra.

Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter 1989. november 27-én terjesztette be a Magyar Néphadsereg új védelmi doktrínáját a kormánynak. A doktrínában rögzítésre került, hogy a hadseregnek védelmi célokat kell szolgálnia, leépíthetőek a támadó célú katonai szervezetek és fegyverzet, de a Varsói Szerződés keretében marad az ország.

1990. évtől a sorkatonai szolgálat 18 hónapról 12 hónapra csökkent. A biztonságpolitikai körülmények lehetővé tették a jelentős haderőcsökkentést és ekkor már folyamatban voltak a bécsi hagyományos haderő-csökkentési tárgyalások. 

1990. március 1-jén az Alkotmány módosításáról szóló 1990. évi XVI. törvény a haderő új elnevezését is rögzítette, amely március 15-től ismét Magyar Honvédség lett. 1990. március 10-én Moszkvában sor került a szovjet csapatkivonási egyezmény aláírására, mely kimondta, hogy 1990. március 12 és 1991. június 30-a között a Szovjetunió maradéktalanul kivonja a Magyar Köztársaság területéről csapatai személyi állományát, valamennyi fegyverzetét, haditechnikáját és egyéb eszközeit. Az Országgyűlés 1990. június 26-án határozatban erősítette meg, hogy a Magyar Köztársaság ki kíván lépni a Varsói Szerződésből és a Parlament felkérte a kormányt a kilépési tárgyalások megkezdésére. Végül 1991. március 31-ével hatályát vesztette a Varsói Szerződés minden korábbi alapokmánya és július 1-jével megszűnt a szövetség.

A szovjet csapatkivonás rendkívüli logisztikai feladatot jelentett. A Szovjet Hadsereg a Magyar Köztársaság területén 94 helyőrségben, 328 objektumban települt. A csapatkivonás során 1547 egységszerelvény (34 541 vasúti kocsi) szállította ki a mintegy 100 000 főnyi személyi állományt, valamint a technikát (194 repülőgép, 138 helikopter, 860 harckocsi 1143 páncélozott szállító jármű). Végül a szovjet csapatok határidő előtt, 1991. június 19-én elhagyták az országot.

A hidegháború utolsó éveiben már megkezdődtek a tárgyalások az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) és a Varsói Szerződés tagállamai között az európai hagyományos fegyveres erők korlátozásáról (Conventional Armed Forces in Europe – CFE). A fegyverkorlátozásról szóló CFE- egyezményt végül 1990. november 19-én Párizsban írta alá a NATO és a Varsói Szerződés huszonkét tagországa. A nemzetközi szerződés maximálja a résztvevő országok által birtokolható különféle haditechnikai eszközök számát, különös tekintettel a támadó jellegű eszközökre. Az egyezmény végleges életbe lépése: 1992. november 9. A Magyar Köztársaságnak negyven hónap alatt 510 harckocsival, 207 tüzérségi eszközzel és 30 páncélozott járművel kellett csökkenteni haderejének fegyverzetét.

1993. április 23-án elfogadott Honvédelmi Alapelvek megerősítették, hogy a Magyar Köztársaság célja a már létező nemzetközi biztonsági szervezetekhez, így a NATO-hoz és a Nyugat-európai Unióhoz történő teljes jogú csatlakozás. Az Alapelvek kitér a Magyar Honvédség haderőnemi tagozódására (szárazföldi, légvédelmi és repülő), valamint megszabta a feladataikat. A szárazföldi csapatok felé elvárásként fogalmazódott meg a gyorsreagálású, légimozgékonyságú szervezetek létrehozásának igénye. A Magyar Honvédség olyan diszlokációját írta elő, amely biztosítja a védelmi csoportosítás feltételét és alkalmazását bármely irányba, bármely országhatár mentén. A dokumentumban megjelent az igény a hivatásos, továbbszolgáló és szerződéses katonák részarányának növelésére. Az Alapelvekből kiindulva született meg az új honvédelmi törvény (1993. évi CX. törvény a honvédelemről), melyet 1993. december 7-én fogadott el az Országgyűlés.

1994. február 8-án a Magyar Köztársaság képviselői aláírták a NATO-val a Partnerség a Békéért (PfP – Partnership for Peace) programhoz való csatlakozási okmányt. A program célja az európai biztonság megszilárdítása, a NATO-tagságra aspiráló országokkal való érdemi, katonai együttműködés kialakítása, közös békeműveletekbe való bevonásuk, valamint a résztvevő országok haderejének átalakítása. A partnerség a védelmi tervezés, a parancsnoki – vezetési, irányítási és kommunikációs rendszerek átalakításával, a szabványok átvételével fontos lépéseket jelentett a tagságra történő felkészülésben.

1997. november 16-i népszavazáson megjelent választópolgárok 85,3%-a igennel szavazott a Magyar Köztársaság NATO csatlakozására. Magyarország 1999. március 12. óta a szervezet teljes jogú tagja.

A Honvédelmi Minisztérium modellje az 1980-as évek végéig gyakorlatilag állandó volt. Működését alapvetően meghatározta, hogy a vezetés szigorúan centralizált volt. A honvédelmi miniszter egy kézben összpontosította az államigazgatási irányítási és a parancsnoki vezetési funkciókat. A honvédelmi miniszter a hadsereg első számú vezetője volt.

Az irányítás és a katonai vezetés szervezeti egységének megbontására – a Honvédelmi Minisztérium két különálló szervezetté történő szétválasztására – a rendszerváltást közvetlenül megelőző időszakban került sor. A szétválasztás következtében az irányítási, főleg közigazgatási funkciókat végző Honvédelmi Minisztérium mellett létrehozták a katonai felső szintű vezetési feladatokat ellátó Magyar Honvédség Parancsnokságát (kezdetben Magyar Néphadsereg Parancsnoksága), és ezzel teljes egészében leválasztották a katonai szervezeteket a Honvédelmi Minisztériumról.

A rendszerváltás időszakában az „örökölt” haderő fenntartása, fejlesztése, hadrafoghatóságának biztosítása több tekintetben nem tette lehetővé a védelmi kiadások gazdaságos felhasználását. A haderő csökkentése szervezeti és haditechnikai területre egyaránt kiterjedt. A hadsereg békelétszáma 35%-kal, szervezeteinek száma 20%-kal, technikai eszközparkja 20-40%-kal lett kisebb. Megszűnt hét összfegyvernemi és egy tüzérdandár, huszonkettő harckocsi-zászlóalj. A harckocsik száma 43%-kal csökkent. Teljesen megszűntek a szárazföldi rakétacsapatok. A Magyar Honvédség költségvetési létszáma a nagymérvű, folyamatos csökkentés eredményeként a következőként alakult:



C:UsersOlvasoDesktopADTvázlatokMagyar Néphadsereg a rendszerváltás időszakábanlétszám.jpg


A felkészítés, kiképzés gyakorlatában a korábbi, főként támadó jellegű tevékenységre való koncentrálás helyett előtérbe került az aktív védelem. Megújult - a tizenkét hónapos sorkatonai szolgálathoz igazodva – a csapatok kiképzési rendszere. 1993-ban megkezdődött a nemzeti haderő kialakítása terén lényeges lépést jelentő hazai repülőgép-vezetői képzés feltételeinek megteremtése.

Az új biztonságpolitikai és védelmi követelményeknek megfelelően megtörtént a mozgósítási és harckészültségi rendszer átalakítása. Megalakultak olyan új, azonnal, néhány órán belül alkalmazható szervezetek, mint a légimozgékonyságú zászlóalj, az elektronikai harc ezred, illetve létrehoztak – egy esetleges háború kezdetén mozgósítás után felálló, az országhatár menti területeket védő – két honvédelmi dandárt is.

A kulturális tevékenység, a hagyományápolás, a haderő átalakult jelképrendszere, mind eredményesen segítették a haderő nemzeti jellegének helyreállítását. Hozzájárult ehhez, hogy a különböző katonai szervezetek, csapatok a magyar történelem kiemelkedő alakjainak, hőseinek emlékét gondozva, azok neveit vették fel, akik valamilyen módon köthetőek voltak az adott alakulathoz.

A katonák lelki gondozása érdekében jelentős előrelépés történt a szabad vallásgyakorlás terén. A tábori lelkészi szolgálat létrehozása is ezt segíti.

A Magyar Honvédség vezetési és irányítási rendszerének átalakítása során, még 1989 végén kiváltak a Honvédelmi Minisztériumból a kifejezetten katonai vezetést végző szervek (Honvéd Vezérkar, a kiképzést, a fegyvernemeket, a katonai gazdálkodást, anyagi-technikai biztosítás irányítását végző szervek) és ezekből alakult meg a Magyar Honvédség Parancsnoksága. Később, már az átalakítási folyamat szerves részeként létrejöttek a csak békeidőben működő középszintű vezető szervek, a két hadseregszintű parancsnokság, a Szárazföldi Csapatok Parancsnoksága és a Légvédelmi Parancsnokság, valamint a katonai kerületi parancsnokságok: a tatai, a kaposvári, a ceglédi és a budapesti.

C:UsersOlvasoDesktopADTvázlatokMagyar Néphadsereg a rendszerváltás időszakábanMH békevezetési modell.jpg




C:UsersOlvasoDesktopADTvázlatokMagyar Néphadsereg a rendszerváltás időszakábanMagyar Honvédség szervezete békében.jpg

Felhasznált irodalom:


A honvédelem négy éve : 1990-1994 (szerk.  Bombay László). Budapest : Zrínyi Kiadó, 1994.

A Magyar Honvédség negyedszázada : a rendszerváltástól napjainkig (szerk. Földesi Ferenc, Kiss Zoltán, Isaszegi János) Budapest : Zrínyi Kiadó, 2016.

Hazánk dicsőségére : 160 éves a Magyar Honvédség (szerk.: Lugosi József és Markó György) Budapest : Zrínyi Kiadó, 2008.

Képek forrása: 

A honvédelem négy éve : 1990-1994 (szerk.  Bombay László). Budapest : Zrínyi Kiadó, 1994.


Parancsnokság Jogi és Igazgatási Osztály Törzsosztály Személyügyi Iroda Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály Dokumentációs Osztály Múzeumpedagógiai Részleg Hadirégészeti Részleg Kiállítás Üzemeltető Részleg Hadtörténeti Kutató Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály Szerkesztőség Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár Bécsi Kirendeltség Hadtörténelmi Levéltár Hadtörténeti Térképtár Hadtörténeti Könyvtár Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztály Külföldi Hadisírgondozó Osztály Kutató és Ügyfélszolgálati Osztály Üzemeltetési Részleg Gazdasági Igazgatóság Logisztikai Osztály Pénzügyi Részleg Központi Irattár Nyilvántartó Osztály Irattári Osztály Igazolási és Ügyfélszolgálati Osztály