menu in

A T-72-es harckocsi a szovjet hadiipar egyik legismertebb terméke, egyben az 1970-1980-as évek egyik legfejlettebb harceszköze. Tervezése 1967-ben indult meg, ennek során igyekeztek kiküszöbölni a T-62 és T-64 harckocsiknál tapasztalt hibákat. A sorozatgyártás 1971-ben kezdődött meg az Uráli Gépgyárban, rendszerbeállítása 1973-ban történt.

A T-72-es, amelyet Ural néven rendszeresítettek a Vörös Hadseregben, 125 mm kaliberű sima csövű löveget és 780 lóerős dízelmotort kapott, a teknő és a torony kialakítása nagyban idézte a korábbi T-64-es típust, viszont sokkal több elektronikai berendezést építettek be. A torony eleinte tömör acélöntvény volt, későbbi változatoknál az öntvény kvarcüveg betétet kapott. Lőszerjavadalmazásába lövegcsőből indítható lézervezérlésű páncéltörő rakéták is beletartoznak. A legénység három fős, ebből a harckocsi vezetője a teknőben a vezetőállásban, a parancsnok és az irányzó pedig a toronyban kapott helyett. A löveg töltéséről egy elektro-hidraulikus rendszer gondoskodott. A belső tér még a szokásosnál is szűkebb, zsúfolt lett, ráadásul a korszak szovjetgyártmányú elektronikai berendezéseinek megbízhatósága is gyenge volt, így a T-72 harckocsi – minden modernsége ellenére – alacsony üzembiztonságú eszköznek számított. Harci alkalmazására több 20. század végi és 21. század eleji konfliktusban is sor került. A közhiedelemmel ellentétben a Szovjetunió nem vetette be a típust az afganisztáni háborúban, ugyanakkor főszerepet játszott az iraki-iráni háborúban, ahol az iraki T-72-esek még veszteségeik ellenére is a hadszíntér legsikeresebb harckocsijának bizonyultak. Az 1982-es libanoni háborúban szíriai részről alkalmazták, ahogyan 30 évvel később, a jelenleg is zajló szíriai polgárháborúban is. Legnagyobb alkalmazója még Oroszország, ahol a két csecsenföldi háborúban, és a Grúzia elleni 2008-as hadjáratban is részt vett. Mindezek mellett még bevetésre került a jelenleg zajló kelet-ukrajnai konfliktusban is.

Számos változata készült, egyes szériáit Lengyelországban, Csehszlovákiában is építették, illetve fejlesztették tovább. Több mint 40 ország hadereje rendszeresítette, összesen több mint 25 000 darab készült. A magyar haderőben közel 240 db szolgált, a típus jóval kisebb számban még jelenleg is rendszerben van, kivonás előtt áll.

A T-72 közepes harckocsi a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményében is megtalálható, egy példány a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hungária körúti objektumának területén, egy másik pedig a keceli Pintér Művek haditechnikai parkjában található kiállítva.

Műszaki adatok:

Hosszúság: 9,5 m (löveg nélkül: 7 m)

Szélesség: 4 m

Magasság: 2,4 m

Tömeg: 41-44 t

Személyzet: 3 fő (parancsnok, vezető és irányzó)

Páncélzat (egyes típusonként eltérő):           

–        Teknő frontpáncél: acél lemezek közé préselt üvegszálas poliuretán

–        Torony: tömör öntött acél (T-72) / kvarcüveg betéttel készült öntött acél (T-72A, -M)

Fegyverzet:

–        Fő fegyverzet: 1 x 125 mm 2A46M sima csövű L/48 harckocsiágyú

–        Másodlagos fegyverzet: 1x 7,62 mm PKMT géppuska (párhuzamosított), 1 x 12,7 mm NSZVT légvédelmi géppuska (torony)

Motor: V-46 típusú dízelmotor 780-840 LE teljesítménnyel (változattól függően)

Sebesség: 75-80 km/h

Hatótávolság: 450 km

Parancsnokság Jogi és Igazgatási Osztály Törzsosztály Személyügyi Iroda Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály Dokumentációs Osztály Múzeumpedagógiai Részleg Hadirégészeti Részleg Kiállítás Üzemeltető Részleg Hadtörténeti Kutató Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály Szerkesztőség Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár Bécsi Kirendeltség Hadtörténelmi Levéltár Hadtörténeti Térképtár Hadtörténeti Könyvtár Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztály Külföldi Hadisírgondozó Osztály Kutató és Ügyfélszolgálati Osztály Üzemeltetési Részleg Gazdasági Igazgatóság Logisztikai Osztály Pénzügyi Részleg Központi Irattár Nyilvántartó Osztály Irattári Osztály Igazolási és Ügyfélszolgálati Osztály