menu in

1917 – 1958

Hivatásos katonatiszt, honvédelmi miniszter, az 1956-os forradalom utáni megtorlás áldozata

Eperjesen született értelmiségi családban 1917. szeptember 4-én. Édesapja az eperjesi evangélikus jogakadémia tanára, majd az eperjesi kollégium igazgatója volt. Érettségi után négy félévet hallgatott Prágában, a Károly Egyetem Orvostudományi Karán. Diákként németellenes megmozdulásokban vett részt. Előbb Kassára, majd Budapestre költözött, ahol folytatta orvosi tanulmányait, amelyeket kénytelen volt megszakítani.

A magyar állampolgárság megszerzése érdekében önként jelentkezett katonai szolgálatra. A magyar királyi 1. honvéd gépkocsizó zászlóaljnál vett részt karpaszományos kiképzésen. 1940-től a Ludovika Akadémia növendéke volt. Az Akadémia befejezését követően 1942-ben hadnaggyá avatták, majd Kassára helyezték, a 2. honvéd páncélos felderítő zászlóaljhoz. 1944 áprilisában a keleti frontra vezényelték, ahol május 2-án megsebesült és fogságba esett. 1944 júniusában önként jelentkezett a németek elleni harcra. A partizán kiképzést követően, 1944 szeptemberétől a szovjet csapatok érkezéséig Erdélyben vetették be egységét.

1945. januárjától az Ideiglenes Nemzeti Kormány védelmére Debrecenben megalakított őrzászlóalj, majd a kormány Budapestre költözését követően a HM törzsszázad parancsnokaként szolgált. 1946 és 1948 között az újjászervezett Határőrségnél teljesített szolgálatot zászlóalj parancsnoki beosztásba. 1948-ban a Testőrség parancsnoka, majd a szegedi kerületi parancsnokság törzsfőnöke volt. 1949 nyarától a Honvédelmi Minisztérium Páncélos Szemlélőség Hadműveleti Osztálya vezetője, majd a magasabb parancsnoki tanfolyamon elvégzése után 1952-ig a XI. gépesített hadtest törzsfőnöke. Ezután a Vezérkar alárendeltségébe tartozó Szabályzatszerkesztő Csoport főnökévé nevezték ki, emellett 1954-től a bányamunkára vezényelt alakulatok parancsnoki tisztségét is betöltötte 1956. október 31-ig.

1945 augusztusában feleségül vette Pausz Máriát, akivel három gyermekük született. Válásukat követően, 1954 májusában házasságot kötött Gyenes Judith-tal, aki 2019 decemberi haláláig ápolta kivégzett férje emlékezetét.

Az 1956-os forradalom idején Maléter Pál ezredes október 24-én délben vette át a Honvédelmi Minisztériumban a főügyeleti szolgálatot. Másnap a vezérkari főnök parancsára öt harckocsival és a Tüzér Tiszti Iskola egy századával egy egységének megsegítésére indult a Kilián laktanyába. A laktanyához azonban csak Maléter harckocsija érkezett meg, ezért elöljárói engedéllyel tűzszünet kötött a környék felkelő csoportjaival.

A tűzszünet lejárta után, október 27-én és 28-án szintén felsőbb utasításra harc nélkül ellenőrzése alá vonta a laktanyát két oldalról közrefogó épületszárnyakat.

Október 28-án délután, értesülve a kormány által elrendelt tűzszünetről, jelentette a Honvédelmi Minisztériumba, hogy a kormány intézkedése szerint tárgyalásokat kezd a felkelőkkel.  Részt vett tehát a fegyverletételi tárgyalásokon a Corvin közben, ahol javaslataival hozzájárult a feltételnélküli fegyverletétel megtagadásához.

Október 30-án Nagy Imre hívására a Parlamentbe ment, ahol részt vett a munkástanácsok küldötteivel folytatott tárgyalásokon, majd a következő napon a Kilián laktanyában megtartott értekezleten tárgyalt a Nemzetőrség megszervezéséről. Október 31-én a honvédelmi miniszter első helyettesévé, november 3-án vezérőrnagyi rangban miniszterré nevezték ki. November 1-től Nagy Imre utasítására megkezdte a szovjet csapatok kivonásáról folytatott tárgyalások előkészítését.

1956. november 3-án éjszaka Tökölön a szovjetek a magyar küldöttség többi tagjával együtt letartóztatták és 1957 január végéig fogva tartották. A magyar hatóságoknak történt átadását követően a "Nagy Imre és társai" perben a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1958. június 15-én halálra ítélte a fellebbezés lehetősége nélkül, és június 16-án kivégezték. 1989-ben a Rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában került végső nyughelyére.

 

Felhasznált irodalom

Horváth Miklós: Maléter Pál. Argumentum, Budapest, 2002.

Magyar Életrajzi Lexikon. Szerk. Kenyeres Ágnes. Arcanum, Budapest, 2001.

1956-os Ki Kicsoda. MTI, Budapest, 2006.

 

 

Parancsnokság Parancsnok helyettes Parancsnok Tudományos helyettes Parancsnoki Titkárság Személyügyi Iroda Jogi és Igazgatási Osztály Törzsosztály Hadtörténeti Kutató Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály Szerkesztőség Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály Dokumentációs Osztály Múzeumpedagógiai Osztály Haditechnikai Gyűjtemény és Nyilvántartó Osztály Kiállítás Üzemeltető Osztály Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár Bécsi Kirendeltség Hadtörténelmi Levéltár Hadtörténeti Térképtár Hadtörténeti Könyvtár Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztály Külhoni Hadisírgondozó Osztály Pályázati Monitoring Osztály Gazdasági Igazgatóság Gazdasági Osztály Pénzügyi Részleg Központi Irattár Nyilvántartó Osztály Irattári Osztály Igazolási és Ügyfélszolgálati Osztály