menu in

Zrínyi-Újvár egy, az 1664. évi magyarországi törökellenes háborúban jelentős szerephez jutó erődítés. Lokalizációja hosszú ideig problematikus volt. Ennek oka, hogy a 17. századi táj igen jelentős változásokon esett át az erőd környezetében az évszázadok alatt: a Mura folyó mocsaras környezete átformálódott, valamint a hidegháború éveiben jelentékeny földmunkálatok zajlottak a helyszínen. Sokáig még az is kérdéses volt, hogy Zrínyi-Újvár a Mura folyó melyik partján helyezkedett el. A kérdést Hrenkó Pál térképész alezredes és Vándor László régész kutatásai tisztázták: napjainkra egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a hídfőerőd a Mura bal partján, az Őrtilos melletti Szent Mihály-hegyen állt.

Az erősséget a 17. század legnagyobb magyar katonai teoretikusa, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós (1647–1664) építtette fel. Az erőd a Habsburg Birodalom hadvezetésének is kiváltotta az ellenkezését, mivel a korabeli vád szerint Zrínyi békeszegést követett el: török területen kezdett erődítésbe. A munkálatok szükségességének indokait Zrínyi Miklós egy, 1661. július 5-én a Haditanácshoz írt levelében összegezte:

-          a helyszínen a Mura-folyó fontos átkelőhelye található,

-          az erősség veszélyeztethette az oszmán kézen levő Kanizsa összeköttetéseit.

Az erőd tervezőjének és az építési munkálatok irányítójának személye mögött Guislain Segers d’Ideghem von Wassenhoven és Michael Possäner hadmérnököket sejti ma a kutatás. Zrínyi-Újvár alapvetően hídfőerődként definiálható. A rendelkezésre álló képi források révén az erődítés védművei két kisméretű bástyából (északkeleti és délnyugati oldal), a közöttük levő ollóműből, valamint egy kurtinából (kötőgát) és egy ravelinből (pajzsgát) (dél-délkeleti oldal), illetve egy, a Mura túlpartján kiképzett redute-ból (zárt földsánc) álltak. A hely védelmét a Mura-folyó és a Kanizsa-patak, valamint a Visszafolyó-patak mocsarai is segítették. Zrínyi-Újvár építési munkálatai 1661 júniusában vették kezdetüket és még 1662-ben, illetve 1663-ban is tartottak.

1664 januárjában Zrínyi Miklós – jelentős birodalmi és császári katonaságot magába foglaló – sereggel a Dráva vonala mentén intézett támadást a Hódoltság kulcsfontosságú drávai átkelőpontja, az eszéki híd ellen és felégette annak rövidebb, a dárdai hídfőerőd felé eső szakaszát. Emellett Zrínyi a Kanizsa ellátásáért felelős területeken is pusztított ekkor. 1664 áprilisában a regensburgi birodalmi gyűlés a török elleni háború újabb állomásaként Kanizsa ostroma mellett foglalt állást. A Zrínyi Miklós, Wolfgang Julius von Hohenlohe és Peter Strozzi vezette 17.000 fős had áprilisban (jelentős késéssel) kezdhette csak meg Kanizsa ostromát. Az ostromműveletek kései megindítása, az erősség körüli mocsarak, a védők kitartása és a Köprülü Fázil Ahmed nagyvezír vezette 40.000 fős felmentőhad megérkezése mind hozzájárult az ostrom kudarcához. A keresztény sereg június 1-én felhagyott Kanizsa ostromával és Zrínyi-Újvár felé hátrált. Kezdetét vette Zrínyi-Újvár ostroma, a nehéz helyzetben a főparancsnokságot Raimondo Montecucculi vette át. A hadtörténeti kutatás napjainkra tisztázta, hogy Montecuccoli nem akarta harc nélkül feladni a Mura-parti erősséget, addig akarta tartani a hídfőt, ameddig csak lehetett, hiszen jelentős birodalmi és francia segédhadak voltak ekkor még felvonulóban a magyarországi hadszíntér felé. Az török ostromműveletek térnyerését nem lehetett feltartóztatni, Zrínyi-Újvár helyzete június 27-én válságosra fordult, hiszen ekkor az ostromlók árkaikkal elérték a várfalat. Az erőd sorsa június 30-án pecsételődött meg: az egyik bástya alatt a török katonaság felrobbantott egy aknát, majd a védők soraiban jelentős veszteségeket okozva betörtek a hídfő területére. A harcok után a törökök a keresztény sereg aknáinak felhasználásával lerontották Zrínyi-Újvárat. Montecuccoli ekkor jelentős döntés meghozatala előtt állt, ugyanis kérdéses volt, hogy a Köprülü Ahmed vezette fősereg Bécs ellen vagy pedig Stájerország ellen vonul-e a továbbiakban. Montecuccoli mikor felismerte, hogy a török főerők nem a stájer területek felé haladnak tovább, seregét a Rába felé vezette. Ezzel megindult a két had versenyfutása a Rába vonalához. Az 1664. évi magyarországi harcokat eldöntő, augusztus 1-i szentgotthárdi csatában Montecuccoli győzelmet aratott az oszmán hadak felett. Ezt követően a Habsburg Birodalom és a Fényes Porta augusztus 10-én Vasváron kötött békét. A magyar rendek számára eleve csalódást okozó béke rendkívül enyhe feltételeket szabott Konstantinápolynak: a szerződés a Porta kezén hagyta az elmúlt idők jelentős török foglalásait, így például az 1663-ban elveszített Érsekújvárat is. (A béke külön pontjában szerepelt, hogy a jövőben nem lehet újjáépíteni Zrínyi-Újvárat.) 

A szisztematikus régészeti munkálatok 2005-ben kezdődtek el a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum, a zalaegerszegi Göcseji Múzeum, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum összefogásának keretein belül. A kutatásokat módszertani szempontból a nagyfokú komplexitás határozta meg, hiszen non-destruktív és destruktív kutatásmódszerek – így a hadtudományi terepelemzés, a fémkereső műszeres terepbejárás, a geofizikai felmérés és a szondázó jellegű próbafeltárás – egyaránt alkalmazásra kerültek. A hadtörténészek, régészek és egyetemi hallgatók munkája révén jelentős mértékben sikerült pontosítani a Mura-folyó stratégiai jelentőségű hídfőerődjéről és annak 1664. évi ostromáról alkotott történeti képet. 2007- és 2008-ban fémkereső műszeres terepbejárások mentek végbe az erőd ostromterületén. A terepbejárás-sorozat fontos hozadékaként a kutatók egy török ágyúállást is lokalizáltak, valamint számos, az 1664. évi ostromhoz kapcsolható lelet (kézilőfegyver-lövedék és tüzérségi emlékek) került napvilágra. 2011–2012-ben végbement az erődudvar egy, 15 m hosszú homlokzattal rendelkező, faszerkezetű épületének a részleges feltárása. A munkálatok által nem sikerült az 1664-ben lerontott építményt teljes alapterületében feltárni, de így is értékes megállapításokat tehettek a kutatók. Így például az épület több helyiségében lehetőség volt kályhák alapozásait, illetve kályhák felépítményeinek maradványait dokumentálni. További jelentékeny régészeti eredmény, hogy a régészekből és hadtörténészekből álló kutatócsoport az erőd sáncművének egy kisebb szakaszát sikeresen megásta 2013-ban, valamint az ásatók lokalizálták és feltárták az erőd 14,5 m mély, tölgyfagerendákkal bélelt kútját 2016–2017-ben. A kútból figyelemre méltó, az 1664. évi harcokhoz köthető szervesanyag- és fémleletek (ruházati emlékek és fegyverleletek), valamint emberi maradványok is előkerültek.

Az erőd területén ma emlékmű található, több fórumon is felmerült egy emlékhely és tanösvény kialakításának gondolata. A hídfőerőd jelenlegi állapotának megtartására, állagmegóvására és bemutatására vonatkozó törekvések kulturális örökségvédelmi diszkurzus tárgyát képezik ma is.

Fotó: Ágyúgránát metszete (XVII. század, Zríny-Úújvár)

Fotó: Elejtett félkész, illetve kész és becsapódott ólomgolyó (XVII. század, Zrínyi-Újvár)

Fotó: Kézigránát repeszei (XVII. század, Zrínyi-Újvár)

 

Irodalom

 

Perjés Géza: Seregszemle. Hadtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok. Budapest: Balassi Kiadó – Zrínyi Kiadó, 1999. 155–159. o.

Négyesi Lajos: Zrínyi-Újvár a források és a terepkutatás tükrében. Várak, Kastélyok, Templomok, 6. (2010) 4. sz. 12–15. o.

Domokos György: Újabb adatok Zrínyi-Újvár építésének és pusztulásának történetéhez. Hadtörténelmi Közlemények, 124. (2011) 3. 741–773. o.

Kelenik József: Az elárult erőd. Gondolatok Zrínyiről és Zrínyi-Újvár katonai szerepéről. In: Zrínyi-Újvár emlékezete. Szerk.: Hausner Gábor – Padányi József. Budapest: Argumentum, 2012. 17–33. o.

Domokos György: Zrínyi-Újvár építése és pusztulása. In: Zrínyi-Újvár emlékezete. Szerk.: Hausner Gábor – Padányi József. Budapest: Argumentum, 2012. 34–65. o.

Négyesi Lajos – Padányi József: Zrínyi-Újvár a hadszíntérkutatások tükrében. In: Zrínyi-Újvár emlékezete. Szerk.: Hausner Gábor – Padányi József. Budapest: Argumentum, 2012. 71–83. o.

Vándor László: Előzetes jelentés Zrínyi-Újvár 2011-2012. évi régészeti kutatásáról ésaz eddigi eredményekről. In: Zrínyi-Újvár emlékezete. Szerk.: Hausner Gábor – Padányi József. Budapest: Argumentum, 2012. 84–98. o.

Papp Ferenc: A Zrínyi-újvári emlékhelykialakítása és a Zrínyiek emlékének ápolása a régióban. In: Zrínyi-Újvár emlékezete. Szerk.: Hausner Gábor – Padányi József. Budapest: Argumentum, 2012. 123–140. o.  

Négyesi Lajos: 17. századi ostromtevékenység nyomainak felkutatása és azonosítása a terepen, nem romboló módszerek alkalmazásával. In: Kutatások a hadtudományok és a katonai műszaki tudományok területén. Szerk.: Hausner Gábor – Padányi József. Budapest: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2013. 143–188. o.

Költő László – Négyesi Lajos – Bertók Gábor – Padányi Józyef – Szabó András: Zrínyi-Újvár sáncainak lokalizálása, feltárása és rekonstrukciója. Hadtörténelmi Közlemények, 127. (2014) 1. 91–102. o. 

Költő László – Vándor László – Varga Máté: Őrtilos – Zrínyi-Újvár régészeti feltárása (2016–2017). A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei, 5. (2018.) 195–202. o.

Parancsnokság Parancsnok helyettes Parancsnok Tudományos helyettes Parancsnoki Titkárság Személyügyi Iroda Jogi és Igazgatási Osztály Törzsosztály Hadtörténeti Kutató Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály Szerkesztőség Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály Dokumentációs Osztály Múzeumpedagógiai Osztály Haditechnikai Gyűjtemény és Nyilvántartó Osztály Kiállítás Üzemeltető Osztály Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár Bécsi Kirendeltség Hadtörténelmi Levéltár Hadtörténeti Térképtár Hadtörténeti Könyvtár Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztály Külhoni Hadisírgondozó Osztály Pályázati Monitoring Osztály Gazdasági Igazgatóság Gazdasági Osztály Pénzügyi Részleg Központi Irattár Nyilvántartó Osztály Irattári Osztály Igazolási és Ügyfélszolgálati Osztály