menu in

Az északkeleti arcvonalon, közel 250 km szélességben, május 30-án, a reggeli órákban megindult a Vörös Hadsereg támadása. A csapatok az ellenség vártnál nagyobb ellenállásába ütköztek. Szerencsére a románok nem mutattak nagyobb hajlandóságot, hogy kezdeményezően lépjenek fel szövetségesük érdekében, inkább az elfoglalt területeket biztosítására törekedtek.

A támadás megindulásakor az 1. hadosztály, mivel az ellenség erős ellenállása miatt nem tudott átkelni a Hernád folyón, nem teljesítette napi feladatát. A hadtest többi része viszont sikeresen haladt előre. Különösen sikeres volt a 3. hadosztály 80. és 46. dandárja, melyek Losonc irányában törtek előre. Ennek eredményeként az ellenség már május 30-án este kiürítette Losoncot.

Június elsején a csapatok elfoglalták Tiszalúcot, Szendrőt, Tornalját, Lévát, 3-án Érsekújvárra, június 5-én pedig Sárospatakra és Korponára vonultak be a magyar katonák. A 6. hadosztály erői 5-én és 6-án Kassa irányába tevékenykedtek és 6-án már elfoglalták a várost. A következő napokban a III. hadtest csapatai továbbfejlesztették támadásukat Tőketerebes—Eperjes—Bártfa irányába.

 A sikerek ellenére is kiderült, hogy a Hadsereg-főparancsnokság terve az eredeti ütemezéssel nem hajtható végre. Ugyanis a támadás megindulását követő napokban már meg kellett volna kezdeni a Tiszántúlon levő román csapatok elleni támadást, de hamar kiderült, hogy a rendelkezésre álló erők ehhez nem elégségesek. Május 30-án az 1. hadosztály megkezdte ugyan a Tiszalúcon lévő román erők elleni támadást, de a siker kifejlesztése érdekében gyorsan be kellett vetni a tartalékban lévő 4. hadosztályt is. Igaz, ezzel az erővel a Tisza vonala mögé riasztották a románokat, de az üldözésük elmaradt, mivel június 3-án a románok felrobbantották a Tisza hidat. Igaz, a magyar csapatok kísérletet tettek a folyón történő átkelésre, de az átkelő eszközök hiánya és az ellenség erős ellenállása következtében ez kudarcot vallott. Gondot okozott még az is, hogy az északi arcvonal nyugati szárnyán a csehszlovákok növekvő ellenállást tanúsítottak, s helyenként ellentámadásba mentek át. Június 9-én ezért módosították a korábbi elhatározást, és a Dunától északra egy nagyobb csoportosítást vontak össze, és előkészítettek egy nyugati irányú támadást. Ennek is köszönhető volt, hogy június 10-e után a kelet-szlovákiai front fokozatosan megszilárdult.

Június 12-én megalakult az V. hadtest. Azonban a csehszlovák hadvezetés ügyesen kihasználta azt a körülményt, hogy a Vörös Hadsereg az új támadás előkészülete során egyes frontszakaszokról csapatokat vont ki, június 15-én és 16-án támadásokat indított, s sikerült visszafoglalniuk Rozsnyót. Közben június 16-án, Eperjesen kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot.

Az északi front nyugati részén vívott harcok — június 17—24.

Június 7-én Clemenceau francia miniszterelnök jegyzéket intézett a magyar kormányhoz, a békekonferencia nevében, és a hadműveletek azonnali beszüntetésére szólított fel. Hangsúlyozta, hogy a magyar állam küldöttjeit szándékukban áll meghívni Párizsba. Mivel még a politikusok számára is egyértelmű volt, hogy a jegyzék csak a csehszlovák hadsereg részére kívánt lélegzetvételi lehetőséget biztosítani, ezért a tanácskormány azonnal válaszolt a jegyzékre, kihangsúlyozva, hogy az ellenségeskedést a csehszlovákok kezdték meg a demarkációs vonal önkényes átlépésével. Továbbá javasolta, hogy az Osztrák—Magyar Monarchia területén alakult államok közös gondjait egy szűkebb konferencián rendezzék. 

Június 13-án újabb francia jegyzék következett, melyben ígéretet tettek, hogy ha a magyarok beszüntetik az északi támadó hadműveletüket, s kivonulnak az elfoglalt területekről, utasítani fogják a román csapatokat is a demarkációs vonalra történő azonnali visszavonulásra. Június 13-a után, a komoly vita bontakozott ki Tanácskormány vezetői között a jegyzék elfogadása illetve elutasítása mellett. A vezetők többsége az antant követelések elfogadását támogatta. Ilyen előzmények után indult meg június 17-én az északi front nyugati irányú támadása.

Az V. hadtest, alárendeltségében a 3., 4. és 8. hadosztályokkal, már június 17 előtt bekapcsolódott a védelmi harcokba. A 3. hadosztály eddig is a körzetben harcolt, de a 4. és 8. hadosztályok csak 14-én és 15-én érkeztek be a kijelölt körletekbe. Még 16-án Böhm — hadseregparancsnok — elrendelte a hadműveletek beszüntetését, azzal a megkötéssel, hogy az elfoglalt terepszakaszokról sem előre, sem hátra nem lehet vonulni. Mivel a csehszlovák hadsereg az egész arcvonalon folytatta támadásait, semmi jelét nem mutatva annak, hogy figyelembe kívánja venni Clemenceaunak a hadműveletek kölcsönös beszüntetésére vonatkozó felhívását, június 17-én a 8. hadosztály mégis megkezdte támadását Érsekújvár irányába. A hadműveletet páncélvonatok támogatták.

Június 18-án a korábbi harcokban teljesen kimerült 3. hadosztályt az V. hadtest-parancsnokság pihentetés és feltöltés céljából a második vonalba vonta vissza. Az arcvonalat a 4. hadosztály vette át, s agresszív harcba lépésével a támadókat visszavonulásra kényszerítette. A 8. hadosztály közben átkelt a Nyitra folyón, s elfoglalta Bánkeszit. Az ellenség Pozsony elfoglalásától tartott. Ez azonban elmaradt, mert a katonák a közeli fegyverszünet és a kilátásba helyezett visszavonulás tudatában több alakulatnál már értelmetlennek és feleslegesnek tartották a véráldozatot. Június 19-én eldőlt a kérdés, a Tanácsköztársaság politikusai, minden biztosíték nélkül, elfogadták Clemenceau jegyzékét.

Ettől függetlenül június 20-án az V. hadtest 4. hadosztálya még tovább folytatta támadását Nyitra irányába. A 8. hadosztály egyik osztaga behatolt Érsekújvárra, de onnan egy páncélvonat tüzének hatására kénytelen volt visszavonulni. A hadtestparancsnokság június 21-én még a hadműveletek folytatását írta elő, de a csapatok hangulatában beállott változás miatt ennek valós lehetősége már nem volt.

Június 22-én Mittelhauser csehszlovák tábornok felismerte, hogy a Vörös Hadsereg támadó hadművelete alábbhagyott, s ezért csapatait lendületes támadásra utasította. Közben a III. hadtest 1. hadosztálya csehszlovák csapatok támadásának kifulladása után, június 16-ától átvette a kezdeményezést, és visszaszorítva őket, elfoglalta a Branyiszkó-hágó felé vezető utat, illetve a Dubje magaslatig jutott.

A 6. hadosztály ez idő alatt becsülettel védte Kassát, majd ellentámadásba ment át és ismét kijutott a Gölnicbánya—Mecenzéf vonalra. Mivel az 1. és 6. hadosztály között rés támadt, ennek lezárására Stromfeld a 2. dandárt a Hernád folyó völgyébe csoportosította át. Ezen dandár egészen Kluknóig jutott előre.

Június 24-én hajnali 5 órakor a Vörös Hadsereg főparancsnoksága, valamint a csehszlovák részről megbízott Pellé tábornok közötti többszöri jegyzékváltást követően az északi fronton érvénybe lépett a fegyverszünet. Ezzel lezárult a Vörös Hadsereg északi hadjárata, mely a magyar hadtörténelem egyik legszebb és legtanulságosabb példájává lépett elő.

Parancsnokság Parancsnok helyettes Parancsnok Tudományos helyettes Parancsnoki Titkárság Személyügyi Iroda Jogi és Igazgatási Osztály Törzsosztály Hadtörténeti Kutató Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály Szerkesztőség Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály Dokumentációs Osztály Múzeumpedagógiai Osztály Haditechnikai Gyűjtemény és Nyilvántartó Osztály Kiállítás Üzemeltető Osztály Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár Bécsi Kirendeltség Hadtörténelmi Levéltár Hadtörténeti Térképtár Hadtörténeti Könyvtár Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztály Külhoni Hadisírgondozó Osztály Pályázati Monitoring Osztály Gazdasági Igazgatóság Gazdasági Osztály Pénzügyi Részleg Központi Irattár Nyilvántartó Osztály Irattári Osztály Igazolási és Ügyfélszolgálati Osztály