Vitéz nagybányai Horthy Miklós Kenderesen született 1868. június 18-án. Édesapja, Horthy István a főrendiház tagja volt, édesanyja dévaványai Halassy Paula. Kilenc gyermekük közül Miklós volt az ötödik. Tanulmányait magánúton kezdte meg kenderesi otthonukban. A debreceni református kollégium, majd Sopronban a gimnázium elvégzését követően katonai pályafutását a fiumei Haditengerészeti Akadémián alapozta meg 1882-től. 1886-ban lépett szolgálatba az osztrák-magyar haditengerészetnél, mint II. oszt. tengerészhadapród. Hamarosan a legjobban minősített tisztek közé léphetett. Neveltetéséből is fakadóan egy határozott fellépésű, őszinte, egyenes úriember benyomását keltette tiszttársaiban, és később államférfiként is így tekintettek rá.
Tengerésztisztként lehetősége nyílt rengeteget utazni így nyelvtudása hamar bővült, világlátott embernek mondhatta magát. A SAIDA korvetten szolgálva 1892 és 1894 között még a Földet is körnehajózta. 1908–1809 során a török polgárháborúba is betekintést nyert Isztambulban.
Horthy családja végig támogatta őt pályafutása alatt. 1901. július 22-én vette el feleségét jószási Purgly Magdolnát (1881–1959), egy aradi képviselő lányát. Négy gyermekük született. Magdolna (1902-1918), Paula (1903-1940), István (1904-1942) és Miklós (1907-1993).
A politika világával először I. Ferenc József szárnysegédjeként (1909. december 1. – 1914. július 27.) ismerkedik meg, azonban katonai pályafutása még nem ér véget.
A világháborút a HABSBURG (pre-dreadnought) csatahajó kapitányaként kezdte meg, majd 1914. december 1-től a NOVARA cirkáló kapitánya volt. Már 1916-ban is kétszer áthaladt az Otrantói-szoros angol-francia tengeri zárján, azonban 1917. május 15-én három cirkálóval és két torpedórombolóval áttörte az antant zárat 12 ellenséges hajót süllyesztve el. Eközben megsebesült, de eszméletvesztéséig a hídról irányította az ütközetet. Felépülése után 1917 novemberétől a PRINZ EUGEN (dreadnought) csatahajó kapitánya. 1918 februárjától ellentengernagyként a K.u.K. Haditengerészet parancsnoka. Egy korszak lezárásaként 1918. október 31-én a közös flottát átadni kényszerült a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság számára, már altengernagyként, majd hazatért kenderesi birtokára.
1919. június 6-án elfogadta a hadügyminiszteri posztot Károlyi Gyula szegeden székelő ellenforradalmi kormányában, majd augusztustól az újonnan szerveződő Nemzeti Hadsereg fővezéri tisztét töltötte be. Szegedről Siófokra vonult a Nemzeti Hadsereg élén, végül augusztus 15-én Budapesten József főherceg, kormányzó előtt letette a fővezéri esküt, így már hivatalosan is a hadsereg élére került. Az újonnan alakuló, hivatalosan is elfogadott Friedrich kormányban, már nem töltött be szerepet.
1919. november 16-án Horthy Miklós a Nemzeti Hadsereg élén bevonult Budapestre. A bevonulást hosszas tárgyalások előzték meg, melyben a Fővezér ígéretet tett, hogy nem vezeti be a katonai diktatúrát, valamint, hogy elfogadtatja a békeszerződést Magyarország vezetőivel. Mind bel-, mind külpolitikailag olyan személyt láttak benne, aki képes megszilárdítani Magyarország átmeneti helyzetét, és rendezni az országvezetés viszonyait.
1920. március 1-én gróf Apponyi Albert ellenében (szavazatok: 7 - 131) Horthy Miklóst választották a Magyar Királyság kormányzójává. Noha alapvetően király és királyságpárti embernek tartották kortársai, reálisan belátta, hogy IV. Károly és ezzel a Habsburg-ház visszatérése visszavetné az elért eredményeket, melyeket Magyarország nemzetközi helyzetének stabilizálása terén ért el. Így mindkétszer megakadályozta az utolsó magyar király visszatérését az uralkodói székbe.
Kormányzóként jogköre megközelítette a király államfői jogkörét, azonban fontosabb döntéseket csak az országgyűlés jóváhagyásával hozhatott meg. Kinevezhette a kormányfőket, törvényeket szentesített, de például nem adományozhatott nemességet. Éppen ezért már 1920-ban megalapította a Vitézi Rendet, lehetőséget biztosítva többek között az első világháborús érdemek honorálására. Legfelsőbb Hadúrként továbbra is Horthy maradt a magyar haderő főparancsnoka, azonban ettől kezdve elsősorban kormányzói, tehát politikai szerepe került előtérbe.
Kormányzása során igyekezett a nemzeti konzervatív eszméket előtérbe helyezni és ezek alapján meghozni döntéseit, valamint ennek megfelelően kinevezni a kormányfőket. Így nem szimpatizált sem a baloldallal – elsősorban annak szélsőséges eszméivel – sem pedig a jobb oldal radikális, kevésbé konzervatív gondolatokra építő képviselőivel sem. Csupán az államrendet alapjaiban megváltoztatni kívánó politikai társulásokat szorította ki a politikából.
Külpolitikájára jellemző volt, hogy elsősorban a nyugati hatalmak felé közeledett, azonban az 1930-as évektől kezdődően az egyre felerősödő revíziós törekvések és a potenciális katonai szövetség-keresés következtében egyre szorosabb viszony alakult ki Olaszországgal és Németországgal – Horthy háttérbe szorítva ezzel kimondott személyes ellenszenvét Hitlerrel szemben. Hiába igyekezett Teleki Pál miniszterelnöksége során a fegyveres semlegesség politikájával megtartva szövetségi rendszerét távol tartani az országot a kirobbant háborúból, a németbarát, egyre aktívabban politizáló tisztikar befolyása folyton nőtt. Teleki öngyilkosságát és a német háborús sikereket követően már nem lehetett tovább halogatni a fegyveres részvételt.
A második világháború alatt többször találkozott személyesen is Hitlerrel. Ezeken a találkozásokon általában igyekezett Hitler egyre agresszívabb és egyre több erőforrást igénylő követeléseinek ellenállni, vagy mérsékelni azokat.
Magyarország német megszállása (1944.03.18-19.), a román kiugrás (1944.08.23.) és a már Magyarországon folyó harcok arra késztették a Kormányzót, hogy végleg a háborúból való kiugrás mellett döntsön. 1944. október 15-én beolvasta kiáltványát, melyben előzetes fegyverszünet kötéséről is szólt. Horthy Miklós ragaszkodása konzervatív elveihez, és nézete miszerint az állam és főleg a hadsereg vezetői is az ő gondolkodásmódhoz tartják magukat oda vezetett, hogy a beolvasott proklamáció nem érte el a kívánt hatást. Kevés kivételtől eltekintve a vezető tisztek nem tették le a fegyvert a Magyarország területén harcoló szovjet erők előtt, és nem is léptek fel a németekkel szemben, noha főleg a márciusi megszállás óta igen megromlott az általános német-magyar fegyverbarátság.
Hitler nem kívánta Horthyt leváltani, egészen a kiugrásig amikor már a Kormányzó irányította államvezetői réteg nyíltan nem kívánta támogatni a német szövetség fenntartását. 1944. október 16-án lemondatta Horthyt kormányzói tisztségéről, aki kénytelen volt Szálasi Ferencet kinevezni utódjaként. 17-én Németországba internálják családjával, majd 1948-tól végül a portugál Estoril városába költöznek. Horthy Miklós 1957. február 9-én hunyt el Estoril-ban. 1993. szeptember 4-én feleségével és kisebbik fiával együtt Kenderesen újratemették.
