menu in

Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz

Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz

 

Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz herceg 1787. május 11-én született az akkor még osztrák fennhatóság alatti Brüsszelben. A család egészen a 11. századig tudta visszavezetni családfáját. Az ifjú herceg gondos nevelést kapott, amely különösen a katonai tudományokra terjedt ki. 1804-ben főhadnagy lett egy dzsidásezredben, 1813-ban már ezredes volt. 1826-ban vezérőrnagy, 1833-ban altábornagy lett, 1840-ben csehországi főhadparancsnokká nevezték ki. 1815-ben feleségül vette Eleanore Schwarzenberg hercegnőt, Felix Schwarzenberg hercegnek, a későbbi miniszterelnöknek a testvérét.

Születése és neveltetése egyaránt a birodalom hagyományos rendi szerkezetét megőrizni kívánó arisztokrata csoportjához kötötte, s idegenkedett minden változástól, ugyanakkor a birodalom rendi, föderalisztikus átszervezésének híve volt. 1848. március 13-án a bécsi forradalom után őt bízták meg a rend helyreállításával, ám miután az udvar viszonylag gyorsan engedett a felkelők követeléseinek, e megbízatás is érvényét veszítette. Június 16-17-én ő verte le a prágai forradalmat. A rendcsinálás erélyességéhez járult egy magánéleti tragédia is: a forradalom első napján egy eltévedt golyó megölte feleségét.

Az október 6-i bécsi forradalom után Ferdinánd császár október 16-án tábornaggyá és – az itáliai hadsereg kivételével – a cs. kir. hadsereg főparancsnokává nevezte ki. Október 31-ére csapatai visszafoglalták Bécset. 1848 decemberében Magyarország ellen indult, s a téli hadjáratban a Tiszáig elfoglalta az országot. 1849. január 5-én bevonult Budapestre, ám győzelmeit nem tudta kihasználni. 1849. február 26-27-i kápolnai győzelme után is ez történt. I. Ferenc József röviddel ez után – de nem ennek következtében – adta ki az olmützi oktrojált alkotmányt; amely felszámolta volna a tartományi és rendi különbségeket a birodalmon belül. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a herceg katonai sikerei nem a birodalom általa óhajtott, föderalisztikus átszervezését, hanem a sógora, Schwarzenberg által képviselt centralizáló koncepció megvalósítását szolgálják.

Az 1849. tavaszi hadjáratban elszenvedett első vereségek (Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg) után április 12-én Ferenc József leváltotta Windisch-Grätzet a fővezérségről. A herceg bukása után egy időre visszavonult a közügyektől, s csak az ötvenes évek közepén jutott újra szerephez. Ez azonban már messze volt a korábbiaktól; néhány, többé-kevésbé fontos diplomáciai kiküldetésen kívül nem sikerült a birodalmi politika formálásában részt venni. Schwarzenberggel is megromlott a viszonya, s annak halála után sem tudott Ferenc József bizalmasai közé emelkedni. Amikor közeledni érezte végét, felvette díszegyenruháját, feltűzte össze kitüntetését, s egy karosszékben ülve, egy fényesen kivilágított teremben, családja és cselédsége által környezve, 1862. március 21-én Bécsben érte a halál.

Kép: Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz, tábornagy, az Itálián kívüli cs. kir. csapatok főparancsnoka - Josef Kriehuber litográfiája

Parancsnokság Parancsnok helyettes Parancsnok Tudományos helyettes Parancsnoki Titkárság Személyügyi Iroda Jogi és Igazgatási Osztály Törzsosztály Hadtörténeti Kutató Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály Szerkesztőség Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály Dokumentációs Osztály Múzeumpedagógiai Osztály Haditechnikai Gyűjtemény és Nyilvántartó Osztály Kiállítás Üzemeltető Osztály Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár Bécsi Kirendeltség Hadtörténelmi Levéltár Hadtörténeti Térképtár Hadtörténeti Könyvtár Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztály Külhoni Hadisírgondozó Osztály Pályázati Monitoring Osztály Gazdasági Igazgatóság Gazdasági Osztály Pénzügyi Részleg Központi Irattár Nyilvántartó Osztály Irattári Osztály Igazolási és Ügyfélszolgálati Osztály