A komáromi erődrendszer szerepe
1848 szeptemberében Komárom várőrségét mindössze egy gyenge magyar és egy csonka olasz sorezredi, illetve egy nemzetőr zászlóalj alkotta. Friedrich Mertz altábornagy, várparancsnok eredménytelenül próbálta meg szeptember 15-én becsempészni az erődbe a galíciai 12. (Vilmos) gyalogezred egy zászlóalját, sőt, másnap, szeptember 16-án az erődben lévő itáliai 23. (Ceccopieri) gyalogezredi négy század is elhagyta Komáromot. Batthyány szeptember 20-án felszólította az erődben lévő cs. kir. tiszteket, hogy nyilatkozzanak: akarnak-e a magyar alkotmány védelmében Jellačić ellen harcolni vagy sem? Szeptember 26-án a többség igennel válaszolt.
Szeptember 29-én, a pákozdi csata napján a várban lévő sorezredi zászlóalj is letette az esküt a magyar zászlóra. Ezzel az erőd magyar kézre került. Mertz elhagyta Komáromot, s az erőd parancsnokságát az Országos Honvédelmi Bizottmány Majthényi István ezredesre bízta.
Az erődöt 1849 januárjában vették körül a cs. kir. csapatok, de 1849 márciusáig csak annak megfigyelésére futotta erejükből. Márciusban körülzárták és bombázták az erődöt, április 22-én azonban a magyar fősereg északról, 26-án pedig délről is feltörte az ostromzárat. A vár újabb körülvételére csak 1849. július közepén, Görgei feldunai hadseregének elvonulása után került sor.
Görgei elvonulása után Komárom erődjében közel 18000 főnyi őrség maradt, Klapka György tábornok vezetésével. Július 25-én a várőrség egy különítménye rajtaütött a tatai osztrák helyőrségen, s megszerezte a cs. kir ostromsereg létszám- és elhelyezési kimutatását. Klapka ezután kidolgozta az ostromsereg szétzúzását célzó hadművelet tervét. Július 30-31. éjszakáján előbb a Duna bal partján űzte el az ellenséget, majd augusztus 3-án a jobb parti erők következtek. A bekerítő hadművelet ugyan nem sikerült, de a cs. kir. csapatok így is kb. 1500 főt, 30 löveget és több ezer lőfegyvert veszítettek a szabadságharc utolsó győztes ütközetében. A cs. kir. ostromzár szétzúzása után Klapka egészen Győrig nyomult előre.
A kitörés azonban elkésett. Amikor Haynau értesült róla, csapatai már benyomultak a Temesközbe, s a cs. kir. fővezér úgy vélte, a főhadszíntéren bekövetkező döntés után a komáromi őrség is kénytelen lesz visszahúzódni az erőd falai közé. Klapka augusztus 13-14-én kénytelen volt kiüríteni Győrt, s visszatérni Komáromba.
Augusztus 19-én a cs. kir. csapatok megkezdték Komárom körülvételét, s Klapkát fegyverletételre szólították fel. A magyar haditanács ezt elutasította, ám az újabb, az oroszoktól érkező felszólítás után fegyverszünetet kötött. A várőrség a megadás feltételeként eredetileg az általános amnesztiát szabta, de a cs. kir. és orosz csapatok felvonulása után, szeptember 14-én a haditanács elejtette ezt a feltételt. Ekkor már 44.000 katona és 154 löveg vette körül az erődöt.
Szeptember 27-én a várőrség küldöttsége és Haynau megállapodtak az erőd átadásáról. Az egyezmény alapján a várőrség tagjai és a várban lévő polgári személyek amnesztiát kaptak, a katonák és politikusok szabadon külföldre távozhattak. Az erőd átadására október 2-4-én került sor. Ezzel véget ért a magyar szabadságharc. Az európai forradalmi mozgalmak közül a magyar volt az egyetlen, amelyet csak idegen csapatok bevetésével sikerült leverni, s egyben a magyar hadsereg volt az utolsó, amely befejezte az ellenállást. A komáromi erőd őrségéhez hasonló feltételeket egyedül Velence védői tudtak biztosítani maguknak.