menu in

Julius von Haynau táborszernagy

Julius Heinrich Friedrich Ludwig von Haynau 1786. október 14-én született a németországi Kasselben, IX. Vilmos hessen-kasseli tartományi gróf gyermekeként. Bár a frigy, melyből született morganatikus, azaz rangon aluli volt, apja őt is, és 6 testvérét is elismerte sajátjaként, továbbá von Haynau nemesi előnévvel bárói címet is kaptak gyermekei.

Haynau 15 évesen lépett be a császári királyi hadseregbe, és részt vett a napóleoni háborúkban, sőt 1805-ben francia fogságba is esett. Itt találkozott és váltott pár szót Napóleonnal is, aki igen nagy hatással volt rá. Az austerlitzi csatát követő békének köszönhetően a franciák hazaengedték a hadifoglyokat, köztük Haynaut is, aki a későbbi harcokban is részt vett, többször kitüntetve magát, a háború végére őrnagyi rangig emelkedve.

1808-ban vette feleségül Theresia Weber von Treuenfelst, akitől még abban az évben lánya született, Chlotilde. A békeévek alatt számos helyen szolgált, ugyanis önfejűsége, és kortársai által is leírt nehéz természete miatt elöljáróival rendszerint konfliktusba került, ami miatt gyakran helyezték át. 1835-ben vezérőrnaggyá léptették elő, és Milánóba helyezték át Joseph Radetzky tábornagy parancsnoksága alá, 1847-ben pedig Temesvárra került, ahol a bánsági főhadparancsnokság temesvári hadosztályát vette át.

Itt egészen 1848 márciusáig szolgált, mikor is Batthyány Lajos miniszterelnökké kinevezése kapcsán tett ócsárló kijelentése („...adjon csak őfelsége nekem néhány ezredet, majd ráncba szedem én a magyarokat.”), és Damjanich János századossal való konfliktusa miatt a magyar kormány követelte Haynau visszavezénylését. Ez meg is történt, visszatért Grazba, majd pár hónap múlva a forrongó Itáliába került, ahol Radetzky Verona katonai parancsnokává nevezte ki.

Itteni működése katonailag eredményes volt, az októberi bécsi forradalom hatására újra kitört forradalmak elfojtásában is részt vett. 1849 februárjában leverte a ferrarai, áprilisban pedig a bresciai forradalmat, melyek után kemény kézzel állt neki a rendteremtésnek. Határozott, már-már kegyetlen módszerei kétes hírnevet hoztak neki, a nemzetközi sajtó bresciai hiénaként kezdte emlegetni, ugyanakkor felettesei elégedettek voltak vele.

Időközben a magyarországi hadszíntéren katasztrofálissá vált a helyzet a császári-királyi haderő szempontjából, illetve Ludwig von Welden táborszernagy, főparancsok betegség miatt kérte felmentését a fővezérség alól.

Május 30-tól Schwarzenberg miniszterelnök javaslatára Ferenc József Haynaut nevezte ki a magyarországi császári királyi hadsereg főparancsnokává. Kinevezésében szerepet játszott az itáliai forradalmak leverésekor tanúsított határozottsága, 48 évnyi katonai tapasztalata, valamint az, hogy sok társával ellentétben nem politizált, csak a hadsereghez és az uralkodóhoz kötődő professzionális katona volt. Továbbá nem elhanyagolható az sem, hogy az 1848 márciusában történt eltávolítása miatt haragudott a magyarokra, így biztosra lehetett venni, hogy kemény kézzel fog rendet tenni. Ennek rögtön neki is állt.

Az orosz intervenció miatt mind nagyobb seregtesteket átcsoportosítani kényszerülő magyarokat sikeresen kelet felé nyomta, és minél nagyobb területeket vont ellenőrzése alá. 1849. június 28-án elfoglalta Győrt, július 11-én megakadályozta a magyar csapatok áttörését a Dunántúlon, és ezzel egy időben csapatai bevonultak Budára is. Augusztus 9-én pedig Temesvárnál aratott döntő győzelmet.

Az elfoglalt területeken azonnal nekilátott a megtorlásnak, Győr elfoglalása után kiáltványban határozta meg a megtorlás irányelveit; eszerint mindenki, aki 1848. október 3. után a magyar kormányzat utasításait követte, haditörvényszék elé volt állítható. A Haynau által elrendelt kivégzések azonban nemcsak a katonákat érintették, hanem számos esetben a polgári lakosságot, papokat, lelkészeket és elöljárókat is, akik bármiféle minimális segítséget nyújtottak a harcok során.

Augusztus 13-án a honvédsereg Világosról indulva Szőlősnél az oroszok előtt letette a fegyvert. Ezt követően tárgyalások indultak az orosz fogságba esett tisztek átadásáról, akik számára az orosz fél egyébként kegyelmet kért. Ferenc József azonban példát akart statuálni a szabadságharc résztvevőivel, ehhez pedig Haynau lelkesen asszisztált volna. Eredeti elképzelése szerint a honvédseregben szolgált volt császári királyi tiszteket rögtönítélő eljárással akarta halálra ítéltetni és kivégeztetni. Az osztrák minisztertanács és az uralkodó azonban részletes haditörvényszéki eljárások lefolytatására utasította Haynaut.

A megtorlás során 3000 főt állítottak haditörvényszék elé, százakat börtönöztek be vagy ítéltek első fokon halálra. Haynau főparancsnoki működése során összesen mintegy 110-120 főt végeztek ki, köztük Aradon a 16 magas rangú honvédtisztet, és Pesten Batthyány Lajos volt miniszterelnököt. A vád az ő esetükben fegyveres lázadás és felségárulás volt. A szabadságharc egyszerűbb résztvevőire is büntetés várt. A kisebb vétségek elkövetői pénzbírságot, néhány hetes fogságot, többéves sáncmunkát is kaphattak, illetve büntetésképpen a honvédség 25-30%-át besorozták a császári-királyi haderőbe.

Haynaunak a megtorlás során mutatott túlzott lelkesedése végül terhessé vált az udvar számára, illetve 1850 tavaszára állandósultak a hatásköri összetűzések az udvar és a tejhatalmú főparancsnok között. Ez végül utóbbi július 8-án történő leváltását és nyugalmazását jelentette.

Haynau visszavonulását követően a Szatmár megyei Nagygécen telepedett le, nyugalmas élete az őt körülvevő közutálatnak köszönhetően azonban már aligha lehetett. Külföldi utazásai során Brüsszelben, Párizsban és Londonban is atrocitások érték a bresciai hiénát. A londoni eset talán a legismertebb, amikor 1850-ben Angliába tett látogatása során szeptember 4-én ellátogatott a Barclay & Perkins sörfőzdébe, ahol egy bécsi emigráns felismerte, és kollégáival együtt bántalmazta az idős Haynaut.

1853-ban, értesülve a Ferenc József ellen Libényi János által elkövetett sikertelen merényletről, Bécsbe utazott, és részt vett az uralkodó megmenekülése alkalmából rendezett istentiszteleten. Március 14-én visszatérve bécsi szállására rosszul lett és elhunyt. Halála kapcsán az iránta érzett gyűlölet több legendát is szült, ám ezek valójában minden alapot nélkülöznek.

Julius von Haynau báró táborszernagy. Josef Kriehuber litográfiája

 

Parancsnokság Parancsnok helyettes Parancsnok Tudományos helyettes Parancsnoki Titkárság Személyügyi Iroda Jogi és Igazgatási Osztály Törzsosztály Hadtörténeti Kutató Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály Szerkesztőség Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály Dokumentációs Osztály Múzeumpedagógiai Osztály Haditechnikai Gyűjtemény és Nyilvántartó Osztály Kiállítás Üzemeltető Osztály Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár Bécsi Kirendeltség Hadtörténelmi Levéltár Hadtörténeti Térképtár Hadtörténeti Könyvtár Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztály Külhoni Hadisírgondozó Osztály Pályázati Monitoring Osztály Gazdasági Igazgatóság Gazdasági Osztály Pénzügyi Részleg Központi Irattár Nyilvántartó Osztály Irattári Osztály Igazolási és Ügyfélszolgálati Osztály