Josip Jellačić
Josip Jellačić 1801. október 16-án Péterváradon született. 1809-től a bécsi Theresianum hallgatója volt, 1819. március 11-én alhadnagyként lépett be a cs. kir. hadseregbe, 1825-től főhadnagy, 1830-ól százados, 1837-től őrnagy, 1841-től alezredes, 1842-től a 10. (1. báni) határőrezred ezredese volt.
1848. március 23-án V. Ferdinánd horvát bánná, március 24-én vezérőrnaggyá és zágrábi (horvátországi) főhadparancsnokká, április 8-án altábornaggyá nevezte ki. Április 18-án Zágrábba érkezve, megszakította a kapcsolatot a magyar kormánnyal. Június 10-én az uralkodó királyi kézirattal felfüggesztette báni és ezzel összefüggő tisztségeiből. Június 29-én a horvát tartományi gyűlés, a szábor Horvátország diktátorává választotta. Július 29-én Bécsben Batthyány Lajossal tárgyalt, augusztus 31-én csapatai megszállták Fiumét.
Szeptember 11-én csapatai élén átlépte a Drávát, s megindult a magyar főváros felé. Szeptember 29-én Pákozdnál vereséget szenvedett Móga János altábornagy csapataitól, majd háromnapos fegyverszünetet kötött a magyarokkal. Október 3-án V. Ferdinánd Magyarország teljhatalmú királyi biztosává és a magyarországi cs. kir. csapatok főparancsnokává nevezte ki. Október 7-én az október 6-i bécsi forradalom hírét véve megindította csapatait Bécs alá. Október 30-án Schwechatnál visszaverte a Móga János vezette magyar hadsereg támadását.
November elejétől Windisch-Grätz főseregében az I. hadtest parancsnoka volt. December 11-én I. Ferenc József őt nevezte ki Dalmácia teljhatalmú katonai és politikai kormányzójává. Windisch-Grätz főseregének soraiban részt vett a december 16-án meginduló támadásban: csapatai december 16-án Parndorfnál, 18-án Mosonnál, 28-án Bábolnánál vívta ütközeteket. December 30-án Mórnál megverte Perczel Mór hadtestét. A főváros bevételét követően hadtestének egyes dandárai a Duna-Tisza közét biztosították, s január 22-én Szolnoknál és Ceglédnél az Otinger-dandár, február 4-én Cibakházánál ugyanez, március 5-én Szolnoknál a Karger-dandár szenvedett vereséget.
Állandó önállóskodásával Jellačić rengeteg fejfájást okozott Windisch-Grätznek, ám a cs. kir fővezér nem mert határozottan fellépni renitens alvezére ellen. Jellačićot 1849. március 13-án táborszernaggyá léptették elő. A tavaszi hadjáratban április 6-án Isaszegnél vereséget szenvedett. Április 14-17. között, Windisch-Grätz leváltása után és Welden megérkezése előtt a cs. kir. fősereg ideiglenes fővezére volt.
Április 23-án hadtestével elhagyta Budát, és a Délvidékre vonult, május végétől az ottani cs. kir. és szerb erők főparancsnoka volt. Június 7-én Kátynál megverte Perczelt, majd június 25-én Óbecsénél Tóth Ágoston ezredest. Július 14-én Kishegyesnél vereséget szenvedett Guyon Richárd ezredes hadtestétől. Ezt követően a szabadságharc végéig nem vett részt a hadműveletekben.
A szabadságharc leverését követően visszatért Zágrábba mint bán és Horvátország katonai parancsnoka. 1853-ban a Montenegro ellen felállított hadsereg parancsnoka volt és 1855-ben osztrák örökös gróf lett. 1859. május 19-én Zágrábban érte a halál.
Kép: Josip Jellačić horvát bán - Josef Kriehuber litográfiája