menu in

A temesvári csata (1849. augusztus 9.)

1849 nyarán az orosz intervenció megindulását követően Görgei Artúr fővezér arra a döntésre jutott, hogy a harcoló magyar erőket két pontban csoportosítja és még az egyesülés előtt megpróbálja külön legyőzni a császári és cári seregeket. A győri vereséget (jún. 28.) követően azonban elvetették Görgei tervét, s helyette a honvédsereg szegedi összpontosítását fogadták el. Az újonnan kinevezett fővezér, Mészáros Lázár utasításai alapján július végén Szeged környékén összpontosították a Közép-Tiszai Hadsereget, illetve a délvidéki erők nagy részét.

1849. július végén a szegedi erődített táborban több tízezres magyar sereg várta, hogy végre megütközzön a Szeged felé közeledő császári csapatokkal – egyébként igen kedvező helyzetből. A csatára számító katonáknak azonban csalódniuk kellett. A Mészárost felváltó Henryk Dembiński a helyzeti előny dacára a visszavonulást választotta. Ennek köszönhetően a császári csapatok nehézség nélkül kelhettek át a Tisza bal partjára, a magyar sereg pedig a szőregi csata (aug. 5.) után visszavonult a Bánságba – hiába rendelte a magyar kormány Aradra – Dembiński Temesvár irányába indította csapatait.

1849. augusztus 9-én sem a császári, sem a magyar hadvezetés nem készült eredetileg csatára. Augusztus 8-án csatlakozott Kisbecskereknél Dembiński hadseregéhez Kmety György tábornok 15. hadosztálya, így folytatva a magyar hadsereg visszavonulását Temesvár felé. Másnap Szakálháza és Szentandrás között a Nyárád patak mögött állította fel Dembiński mintegy 42 000 fős hadseregét. Szándéka az volt, hogy Vécsey Károly Temesvárt ostromló hadtestének felvételével Erdély felé vonul vissza. Dembiński ennek megfelelően augusztus 9-én reggel akarta tovább indítani hadseregét, a lőszertartalékot ennek megfelelően elindította a lugosi úton. Ekkor érkezett meg Józef Bem altábornagy, akit Kossuth időközben és titokban a magyar csapatok fővezérévé nevezett ki. Bem átvette a parancsnokságot és támadásra határozta el magát, annak okán, hogy biztosítsa az összeköttetést az Aradra érkező Görgeivel és végre lehessen hajtani az összpontosítást.

Kép: Haynau főtisztjei körében a Temesvár előtt a csatateret kémleli, 1849. augusztus 9.


Bem átküldte csapatait a Nyárádon, amire Haynau is szétbontakoztatta csapatait. A csata a magyar tüzérség tüzelésével kezdődött. A délutáni órákban már minden ponton harc folyt, Bem a balszárnyon levő Kmetynek előrenyomulást parancsolt. Kmety sikeresen elűzte a császáriak lovashadosztályát, nehéz helyzetbe hozva a császáriak jobbszárnyát. Haynau azonban nem zavartatta magát, továbbra is a centrumban illetve a (császári) balszárnyon akart döntést kierőszakolni, hogy elvágja a magyar csapatok útját Arad felé. Délután fél 5 tájban megjelent Franz Liechtenstein tartalék hadteste, amely oldalazó tűzzel megzavarta a magyar jobbszárnyat. Bem oda akart lovagolni, hogy rendezze a csapatokat, de lováról lezuhanva megsérült, képtelenné vált a csata további irányítására. A tüzérségnek délután 5 óra táján ráadásul elfogyott a lőszere – mivel a lőszertartalékot Dembiński még reggel elindította Lugosra – s így kénytelenek voltak elhagyni a csatateret. Bár Kmety továbbra is támadásban volt a magyar balszárnyon, ez már nem sokat ért, az Arad felé történő visszavonuláshoz a jobb szárnyon kellett volna tért nyerni. A centrum és a magyar jobbszárny menekülésbe kezdett. Perczel Mór aztán az utóvéddel tett még egy kísérletet a támadók feltartóztatására, de ezzel csak annyit ért el, hogy a császáriak ágyútüzét a visszavonulókra vonta. A magyar főerőket sokkolta a tüzes bombaeső, és pánikszerű menekülésre késztette őket, így, mire a vezérek elérték Lugost, katonáik java része már szétszéledt a környéken. Haynau serege, a temesvári győzelmet követően, majdnem 7000 foglyot ejtett, annyit, mint korábban az egész téli hadjárat alatt együttvéve.

 

Kép: A temesvári csata. Adam Albrecht litográfiája

 

A kedvező pozíció és a létszámbeli fölény dacára az összpontosítás terve és a temesvári ütközet csúfos vereségbe torkollott, ami a szabadságharc sorsát is megpecsételte. Temesvár után két nappal Kossuth kormányzó elnök lemondott, Kmety, Bem és még számos tábornok pedig szintén a határ felé vette az irányt. Az Arad környékén állomásozó Görgeire maradt a szomorú feladat, hogy a reménytelen szabadságharc fegyvereit augusztus 13-án letegye az oroszok előtt.

 

 

Kép: A temesvári csata emlékére vert érem, Haynau arcképével

Parancsnokság Parancsnok helyettes Parancsnok Tudományos helyettes Parancsnoki Titkárság Személyügyi Iroda Jogi és Igazgatási Osztály Törzsosztály Hadtörténeti Kutató Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály Szerkesztőség Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály Dokumentációs Osztály Múzeumpedagógiai Osztály Haditechnikai Gyűjtemény és Nyilvántartó Osztály Kiállítás Üzemeltető Osztály Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár Bécsi Kirendeltség Hadtörténelmi Levéltár Hadtörténeti Térképtár Hadtörténeti Könyvtár Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztály Külhoni Hadisírgondozó Osztály Pályázati Monitoring Osztály Gazdasági Igazgatóság Gazdasági Osztály Pénzügyi Részleg Központi Irattár Nyilvántartó Osztály Irattári Osztály Igazolási és Ügyfélszolgálati Osztály