menu in

A kápolnai csata (1849. február 26-27.)

1848. december 2-án a kamarilla lemondatta V. Ferdinánd magyar királyt és az ifjú unokaöccsét, Ferenc József herceget ültették a trónra. Az új császár kezét nem kötötte eskü a magyar alkotmányossághoz, és az uralkodó politikai álláspontja szerint a cél a forradalom eredményeinek eltörlése és Magyarország abszolutisztikus betagozása lett a birodalomba. A feladat elvégzését Alfred zu Windisch-Grätz hercegre bízta, aki a császári főerők élén számos győzelem után, 1849 januárjában elfoglalta a honvédsereg által kiürített fővárost. Tevékenységét az északról betörő Franz von Schlik altábornagy is segítette.

Miután a magyar kormány ideiglenesen Debrecenbe költözött, és a császári alakulatok nyomása is erősödött, a honvédsereg a Tiszántúlon összpontosította erőit, hogy onnan kezdhessen ellentámadásba. Józef Bem tábornok pedig Erdély felől biztosította a magyar összpontosítás sikerét. A fősereg élére azonban fővezérre is szükség volt, így a lengyelekért lelkesedő Kossuth Lajos választása, a lengyel szabadságharc elismert tábornokára, Henryk Dembińskire esett. Az „egyesült tiszai seregek vezényletével” megbízott Dembiński nem aratott osztatlan sikert a magyar tisztikar körében. Az általános ellenszenv és közfelháborodás miatt Görgei Artúr tábornoknak napiparancsban kellett felszólítania tisztjeit az engedelmességre. A fővezér Tiszafüredet jelölte ki hadműveleti bázisának, és a döntő összecsapást Mezőkövesd és Eger környékén kívánta megvívni.

A fővezér annyira ragaszkodott az eredeti elgondolásához, hogy többször elutasította a hadtestparancsnokok felvetéseit, amikor a honvédek számára kedvező helyzetek alakultak volna ki. Amikor Klapka György ezredes az északról közeledő Görgeivel be akarta keríteni a Schlik-hadtestet, a manővert Dembiński megtiltotta. A magyar csapatok fővezére csak a saját elképzelései megvalósítására koncentrált, így Klapka ezredes lelkére kötötte, hogy a Schlik-hadtest üldözése csak elterelő művelet legyen, mert az igazi cél most Miskolc, ahova feltételezései szerint a császári csapatok visszavonultak volna.

Időközben azonban Windisch-Grätz herceg is felébredt szendergéséből és miután hírt kapott a magyar sereg Eger és Mezőkövesd közötti összpontosításáról, ő is Mezőkövesdet irányozta elő a döntő csata helyszínéül. A bevetett császári királyi hadsereg létszáma így körülbelül 30 000 fő lett volna, 165 löveggel, míg a honvédseregé a megfelelő összpontosítás esetén 40 000 fő, 141 löveggel. A seregek létszámát tekintve a honvédek számára megvolt az esély a sikerre, ennek záloga azonban a megfelelő időpontban végrehajtott csapatösszevonás lett volna.

Kép: A kápolnai csata, 1849. február 26. A bécsi Armee Bulletin sorozat XXVI. lapja.

Az esélyek február 26-án romlottak meg először, amikor a Tarna vonalán spontán összetalálkozott a két sereg. Ekkor a honvéd csapatok mindössze harminc százaléka tartózkodott a helyszínen, de azonnali intézkedéssel a közelben tartózkodó 13 dandár estére szintén megérkezett volna. A Kompolt–Kápolna–Aldebrő–Feldebrő–Verpelét vonalon felálló magyar csapatok hősiesen őrizték a számbeli fölényben lévő császáriaktól a Tarna nyugati partját, amelyben Poeltenberg Ernő, Máriássy János és Szekulits István hadosztályai tüntették ki magukat leginkább.

A fővezér Egerben tartózkodott, amikor először ágyúdörgésre lett figyelmes. Miután megkapta a hírt a támadás megindulásáról, késve üzent a hadtesteknek az összpontosításról. Február 27-én Kossuthnak írt levelében sajnálkozását fejezte ki a távolléte miatt, azonban nemcsak a késői összpontosítás vált végzetes hibájává. Bár Verpelétre küldtek erősítést, a fővezér nem számított rá, hogy a Pétervásárán állomásozó Schlik-hadtest, miután elfoglalja a Siroki-szorost, a honvédsereg jobbszárnyának oldalába kerül. Az összpontosítás hiánya mellett, ekkor derült ki, milyen súlyos hiba volt korábban az, hogy Dembiński korábban nem engedélyeze Schlik hathatós üldözését.

Windisch-Grätz herceg Kápolna elfoglalását tűzte ki célul, illetve hogy egyesüljön a magyar jobbszárnyat felmorzsolni készülő Schlik-hadtesttel. Dembiński Klapkát bízta meg a Verpelét visszafoglalásával, Görgeit pedig az ellenséges erők egyesülésének megakadályozásával. A magyar jobbszárny azonban képtelen volt ellenállni Schlik támadásának, s kénytelen volt visszavonulni. Eközben a császári csapatoknak sikerült átkelniük Kápolnánál a Tarnán, elfoglalták a községet, majd visszaverték a Dembiński által a község visszafoglalására indított támadást. Ezt követően a honvédek rendben hátráltak Kerecsend felé.

Közben Guyon Richard és Kmety György hadosztályai is megérkeztek, így az összpontosuló magyar seregnek lehetősége nyílt volna a támadás megújítására. A lengyel szabadságharcban végrehajtott litvániai visszavonulásról híres Henryk Dembiński ezúttal is a visszavonulás mellett döntött, és a végre egyesült sereget újra részeire bontotta. Miután a fővezér a hadtesteket rosszul megválasztott útvonalakon indította el a Tisza felé, kitéve őket a császári támadásoknak és az élelmiszerhiánynak, személye egyre inkább közfelháborodást váltott ki.

Még ha a kápolnai csata jelentőségét Windisch-Grätz túlértékelte is, a kedvező erőviszonyok tekintetében a magyar sereg valóban vereséget szenvedett. „E kétnapos csata során minden ponton tetemes túlerőben lévő ellenséggel volt dolgunk, csupán csapataink kitűnő szellemének és hősiességének, a tábornok urak célszerű vezetésének és bátor tüzérségünk hatásos tüzének tudható be mindenütt a számszerű fölény túlszárnyalása.” – fényezte győzelmét az osztrák altábornagy. Ezzel együtt a csata lefolyása rámutatott a fővezérnek kinevezett Henryk Dembinski altábornagy alkalmatlanságára, akit végül a tiszafüredi tiszti gyűlésen Szemere Bertalan segítségével leváltották posztjáról, és helyére Vetter Antal altábornagyot nevezték ki fővezérnek.

Kép: Kossuth Lajos imája a kápolnai csata után, 1849. február 27. (A jelenet fiktív.)

Parancsnokság Parancsnok helyettes Parancsnok Tudományos helyettes Parancsnoki Titkárság Személyügyi Iroda Jogi és Igazgatási Osztály Törzsosztály Hadtörténeti Kutató Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály Szerkesztőség Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály Dokumentációs Osztály Múzeumpedagógiai Osztály Haditechnikai Gyűjtemény és Nyilvántartó Osztály Kiállítás Üzemeltető Osztály Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár Bécsi Kirendeltség Hadtörténelmi Levéltár Hadtörténeti Térképtár Hadtörténeti Könyvtár Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztály Külhoni Hadisírgondozó Osztály Pályázati Monitoring Osztály Gazdasági Igazgatóság Gazdasági Osztály Pénzügyi Részleg Központi Irattár Nyilvántartó Osztály Irattári Osztály Igazolási és Ügyfélszolgálati Osztály