A hatfontos tábori ágyú
Az 1848-49 forradalom és szabadságharc korszakának legfontosabb tüzérségi eszköze a hatfontos tábori ágyú volt. Mint neve is mutatja, az ágyú 6 fontos (nagyjából 3kg súlyú) vas ágyúgolyókat volt képes kilőni, megközelítőleg egy kilométer távolságba. Az ágyút a császári-királyi hadsereg 1753-ban rendszeresítette és ezek a lövegek voltak legnagyobb számban használva mind a császári hadseregben, mind a honvédseregben.
Az ágyúkat ütegekbe vonták össze (a császári seregben hat a honvédseregben nyolc löveg tartozott egy üteghez). Háromféle üteg létezett: gyalog és lovas és nyargaló. A gyalogüteg ágyúit 4 ló húzta, míg a lovasütegét 6 és itt az ágyútalpra helyezett „hurkával” utaztak a kezelők. A nyargaló üteg esetében a teljes személyzet lovon ült.
Az ágyúcső bronzból készült, amelye egy rész cint (ón) és tíz rész rezet tartalmazott. A cső tömege így 414 kg volt. Az ágyútalpak fenyőből készültek.
A löveghez 9 fős személyzet tartozott közvetlen kezelését 5 katona látta el, de szükség esetén három fővel is működőképes maradt az ágyú. Az ágyút (hasonlóan a puskához (link), elölről kellett megtölteni. Az a katona, aki a csőtől jobbra állt, átvette a lőszert a lőszervivőtől (akik az ágyútól hátrább helyezkedtek el), aztán beillesztette a csőbe. A lövegcső másik oldalán elöl álló katona, lenyomta a töltést a tömőfával. Miután betöltötte a lőszert, egy hosszú tűvel felszúrta a gyúlyukon keresztül a töltést. Az ágyú mögött állt az irányzó. Ő volt a lövegkezelők parancsnoka. A gyúlyukba illesztette a gyutacsot, ami az ágyú elsütésére szolgált, majd be is célozta a csövet. A tőle balra álló katona a mozdonyfával segített az oldal irányú célzásban. Ezek után kapott parancsot az ötödik katona az ágyú elsütésére. A lövés leadása után az ágyút visszatolták a helyére, majd a tőmőfával felszerelt katona megtisztította a löveg lőporkamráját és nedves ronggyal kioltotta az csőben maradó parazsat, és hűtötte is a csövet. Eközben az irányzó megtisztította a gyúlyukat. A cső és a gyúlyuk megtisztítása nagyon fontos volt, hiszen ezek eltömődése az ágyú működésképtelenségével járhattak. Ezek után kezdődött a elölről a töltés folyamata.
Lőszerként használhattak tömör vasgolyót, gránátot és srapnelt valamint kartácsot és sörétszelencét. Ez utóbbiakat főképp az üteget megtámadó és ahhoz közel kerülő ellenség ellen használták. A lőszer fajtáját az üteg (szükség esetén a löveg-) parancsnoka határozta meg.
*
A hatfontos ágyúról részletes leírást található: https://kapszli.hu/a-hatfontos-tabori-agyu-a-szabadsagharc-igaslova/
Az ágyúüntésről és a háromszéki ágyúk történetéről szóló animációs filmünk itt tekintheti meg: