menu in

A hatfontos tábori ágyú

 

Az 1848-49 forradalom és szabadságharc korszakának legfontosabb tüzérségi eszköze a hatfontos tábori ágyú volt. Mint neve is mutatja, az ágyú 6 fontos (nagyjából 3kg súlyú) vas ágyúgolyókat volt képes kilőni, megközelítőleg egy kilométer távolságba. Az ágyút a császári-királyi hadsereg 1753-ban rendszeresítette és ezek a lövegek voltak legnagyobb számban használva mind a császári hadseregben, mind a honvédseregben.

Az ágyúkat ütegekbe vonták össze (a császári seregben hat a honvédseregben nyolc löveg tartozott egy üteghez). Háromféle üteg létezett: gyalog és lovas és nyargaló. A gyalogüteg ágyúit 4 ló húzta, míg a lovasütegét 6 és itt az ágyútalpra helyezett „hurkával” utaztak a kezelők. A nyargaló üteg esetében a teljes személyzet lovon ült.

Az ágyúcső bronzból készült, amelye egy rész cint (ón) és tíz rész rezet tartalmazott. A cső tömege így 414 kg volt. Az ágyútalpak fenyőből készültek. 

A löveghez 9 fős személyzet tartozott közvetlen kezelését 5 katona látta el, de szükség esetén három fővel is működőképes maradt az ágyú. Az ágyút (hasonlóan a puskához (link), elölről kellett megtölteni.  Az a katona, aki a csőtől jobbra állt, átvette a lőszert a lőszervivőtől (akik az ágyútól hátrább helyezkedtek el), aztán beillesztette a csőbe. A lövegcső másik oldalán elöl álló katona, lenyomta a töltést a tömőfával. Miután betöltötte a lőszert, egy hosszú tűvel felszúrta a gyúlyukon keresztül a töltést.  Az ágyú mögött állt az irányzó. Ő volt a lövegkezelők parancsnoka. A gyúlyukba illesztette a gyutacsot, ami az ágyú elsütésére szolgált, majd be is célozta a csövet. A tőle balra álló katona a mozdonyfával segített az oldal irányú célzásban. Ezek után kapott parancsot az ötödik katona az ágyú elsütésére. A lövés leadása után az ágyút visszatolták a helyére, majd a tőmőfával felszerelt katona megtisztította a löveg lőporkamráját és nedves ronggyal kioltotta az csőben maradó parazsat, és hűtötte is a csövet. Eközben az irányzó megtisztította a gyúlyukat. A cső és a gyúlyuk megtisztítása nagyon fontos volt, hiszen ezek eltömődése az ágyú működésképtelenségével járhattak. Ezek után kezdődött a elölről a töltés folyamata.

Lőszerként használhattak tömör vasgolyót, gránátot és srapnelt valamint kartácsot és sörétszelencét. Ez utóbbiakat főképp az üteget megtámadó és ahhoz közel kerülő ellenség ellen használták. A lőszer fajtáját az üteg (szükség esetén a löveg-) parancsnoka határozta meg.

*

 

A hatfontos ágyúról részletes leírást található: https://kapszli.hu/a-hatfontos-tabori-agyu-a-szabadsagharc-igaslova/

Az ágyúüntésről és a háromszéki ágyúk történetéről szóló animációs filmünk itt tekintheti meg: 

Parancsnokság Parancsnok helyettes Parancsnok Tudományos helyettes Parancsnoki Titkárság Személyügyi Iroda Jogi és Igazgatási Osztály Törzsosztály Hadtörténeti Kutató Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály Szerkesztőség Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály Dokumentációs Osztály Múzeumpedagógiai Osztály Haditechnikai Gyűjtemény és Nyilvántartó Osztály Kiállítás Üzemeltető Osztály Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár Bécsi Kirendeltség Hadtörténelmi Levéltár Hadtörténeti Térképtár Hadtörténeti Könyvtár Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztály Külhoni Hadisírgondozó Osztály Pályázati Monitoring Osztály Gazdasági Igazgatóság Gazdasági Osztály Pénzügyi Részleg Központi Irattár Nyilvántartó Osztály Irattári Osztály Igazolási és Ügyfélszolgálati Osztály