menu in

Az Országos Honvédelmi Bizottmány

Kossuth Lajos képviselő és volt pénzügyminiszter 1848. szeptember 15-én kezdeményezte, hogy Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnök honvédelmi intézkedéseinek parlamenti ellenőrzésére válasszanak egy parlamenti bizottmányt. (A javaslat praktikus oka az volt, hogy így Batthyánynak nem a parlament nyilvánossága előtt kellett beszámolnia a titoktartást igénylő katonai kérdésekről; ugyanakkor a törvényhozás ezen a módon gyakorolhatta a végrehajtó hatalom fölötti ellenőrzést.) A bizottság tagjainak (Kossuth Lajos, Nyáry Pál, Madarász László, Pálffy János, Patay József és Sembery Imre) – akik a parlamenti radikálisok közül kerültek ki – megválasztását szeptember 21-én jelentették be a képviselőházban. Szeptember 22-én Kossuth már e bizottmány esetleges kormányjellegű működésére tett célzásokat.

Szeptember 28-án a képviselőház a sukorói táborban lévő Batthyány távollétének idejére a „honvédelmi választmány” jelenlévő tagjait bízta meg a végrehajtó hatalom vitelével. Másnap Kossuth javasolta, hogy bővítsék ki a választmányt a minisztériumok államtitkáraival. A képviselőház ezt is elfogadta. Kossuth azonban rövidesen elhagyta a fővárost, s visszatért az Alföldre, hogy folytassa toborzóútját. Kossuth és Patay távozása után Sembery és Nyáry mellett ifjabb Pázmándy Dénes, a képviselőház elnöke intézkedtek a szükséges védelmi kérdésekről.

Szeptember 30-tól az eddig a „képviselőház honvédelmi bizottmánya” nevet viselő testület Országos Honvédelmi Bizottmányként (OHB) folytatta működését. Már szeptember 30-án fogalmazott, illetve írt alá rendeleteket két volt miniszter, Szemere Bertalan, s az ezen a napon a Délvidékről visszatért Mészáros Lázár. Másnap, október 1-jén Pázmándy javaslatára mindkettőjüket beválasztották a bizottmányba. Néhány rendeletet Nádosy Sándor alezredes, az Országos Nemzetőrségi Haditanács elnöke és Czetz János főhadnagy, a hadügyminisztérium segédtisztje szignált. Az igazán fontos ügyekben, így a Jellačić üldözésével kapcsolatos katonai-politikai döntésekben Pázmándyé volt a főszerep. Ő volt az, aki október 2-án a képviselőháznak bejelentette, hogy az OHB szerint előbb-utóbb szükséges intézkedni a végrehajtó hatalom viteléről.

Másnap, október 3-án a felsőház határozott arról, hogy az OHB kiegészítésére néhány tagot küld ki; ezek Perényi Zsigmond báró, idősb Pázmándy Dénes, Jósika Miklós báró és Esterházy Mihály gróf voltak. A választást október 4-én a képviselőház is elfogadta. Ezzel a testület létszáma – az államtitkárokat nem számítva – 12 főre növekedett.

Október 7-én a fővárosba visszatért Kossuth a képviselőház aznapi ülésében csak egy futó célzást tett arra, hogy az országgyűlésnek majd intézkednie kell a végrehajtó hatalomról; de az ülés fő tárgya az volt, hogy a ház nyilvánítsa törvénytelennek az október 3-i manifesztumot. Hiszen ez volt a jogi alapja annak, hogy az egyáltalán intézkedhessen a végrehajtó hatalomról. Kossuth ezen a napon csak ezzel foglalkozott.

Másnap megérkezett az október 6-i bécsi forradalom híre. Ebből nyilvánvalóvá vált, hogy az október 3-i manifesztum végrehajtására nem lesz erő. Kossuth tehát az október 8-án reggel 10 órakor tartott ülésben javasolta, hogy a képviselőház a végrehajtó hatalmat ruházza a képviselőház honvédelmi bizottmányára. A képviselőház közhelyesléssel fogadta az indítványt, majd Zákó István Bács megyei képviselő javaslatára, az OHB elnökévé választotta Kossuthot. Helyettes elnök lett Nyáry Pál és Perényi Zsigmond. A testület ezt követően Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) néven gyakorolta a végrehajtó hatalmat. November elején a Bécsből hazatért Pulszky Ferenc külügyi államtitkár is a testület tagja lett.

Kossuth november végén megpróbálta szabályos minisztériummá átszervezni a testületet, de lényegében sikertelenül. A szakminisztériumokat a korábbi államtitkárok, és az OHB tagjai – képviselők és felsőházi tagok – vezették. E kormányzati rendszerben Kossuth honvédelmi szempontból nagyon is indokolt egyszemélyi, korlátozottan vezetést gyakorolt. A belügyminisztériumról leválasztották a rendőri, a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumról a postai ügyeket, s Madarász László vezetésével megszervezték az Országos Rendőri és Postaosztályt, más néven Országos Rendőri Hivatalt.

Decemberben Szemere Bertalant kinevezték Felső-Magyarország teljhatalmú országos biztosává. 1849 januárjában a testületből kilépett Pálffy János, hazatért Sembery Imre, külföldre távozott Pulszky Ferenc külügyi államtitkár. A felsőházi tagok közül Perényi Zsigmondnak, a képviselők közül Patay Józsefnek nem volt külön funkciója. Az elsőrendűen fontos ügyekkel Kossuth foglalkozott, Esterházy Mihály és Nyáry Pál a hadseregellátás és hadianyaggyártás ügyeit felügyelte, Jósika Miklóséi voltak a sajtó és a művelődési ügyek, Madarász László pedig a rendőri és postai ügyeket vitte. A függetlenség és a trónfosztás április 14-i kimondását követően a testület megszűnt, tagjai közül senki sem került be a Szemere-kormányba.

Parancsnokság Parancsnok helyettes Parancsnok Tudományos helyettes Parancsnoki Titkárság Személyügyi Iroda Jogi és Igazgatási Osztály Törzsosztály Hadtörténeti Kutató Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály Szerkesztőség Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály Dokumentációs Osztály Múzeumpedagógiai Osztály Haditechnikai Gyűjtemény és Nyilvántartó Osztály Kiállítás Üzemeltető Osztály Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár Bécsi Kirendeltség Hadtörténelmi Levéltár Hadtörténeti Térképtár Hadtörténeti Könyvtár Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztály Külhoni Hadisírgondozó Osztály Pályázati Monitoring Osztály Gazdasági Igazgatóság Gazdasági Osztály Pénzügyi Részleg Központi Irattár Nyilvántartó Osztály Irattári Osztály Igazolási és Ügyfélszolgálati Osztály