menu in

Kedves pedagógusok!

A tankönyv vonalvezetéséhez illeszkedve szeretnénk segítséget nyújtani azzal, hogy a téma szempontjából fontos elemeket bemutatjuk a múzeum honlapján keresztül. A szöveg a középiskola 10. évfolyamos történelem tankkönyv részének szakmailag korrektúrázott változata. (https://www.tankonyvkatalogus.hu/site/kiadvany/FI-504011001_1)

 

A szabadságharc kezdete

Bécs hallgatólagos támogatásával Josip Jellačić horvát bán hadereje a Balaton déli partján vonult Pest-Buda irányába. A fenyegető veszély elhárítását Batthyány Lajos miniszterelnök vállalta magára. Jellačić seregét 1848. szeptember 29-én Pákozdnál  a magyar legénységű császári-királyi és a toborzott honvéd-, illetve önkéntes nemzetőrcsapatok győztes csatában megállították. A Jellačić oldalvédjét adó horvát hadtestet a magyar csapatok néhány nap múlva bekerítették, és megadásra késztették (ozorai diadal). Az uralkodó október 3-án törvénytelennek nyilvánította a magyar ellenállást, és feloszlatta az országgyűlést, az országot haditörvény alá rendelte. Október 6-án Bécsben újabb forradalom tört ki. A Jellačićot követő magyar sereg sokáig nem kapott határozott utasítást, és a tisztikar egy része vonakodott az osztrák földön üldözni a horvát haderőt, s megsegíteni a bécsi forradalmat. Batthyány Lajos lemondását követően a még szeptember 21-én megválasztott, s Batthyány távollétében a végrehajtó hatalmat gyakorló képviselőházi honvédelmi bizottmányt október 8-án az országgyűlés megbízta a végrehajtó hatalom gyakorlásával (ekkortól Országos Honvédelmi Bizottmány), elnökévé Kossuth Lajost választották. Kossuth nyomatékos követelésére a magyar fősereg végül benyomult Ausztriába. Közben a császári királyi hadsereg főparancsnoka a prágai felkelést eltipró Windisch-Grätz herceg lett, aki megállította a támadó magyar hadsereget (schwechati csata, október 30.). A honvédseregben a hadműveletek során emelkedett ki Görgei Artúr, akit Kossuth a vereség után a fel-dunai hadsereg főparancsnokává nevezett ki.

 

A császári királyi fősereg támadása

1848. december 2-án a Habsburg Birodalom élén uralkodóváltás történt, és a hatalomra lépő osztrák császár, Ferenc József  a dinasztia tekintélyét akarta visszaállítani. A fősereg Windisch-Grätz vezetésével betört a Dunántúlra, eközben további császári seregrészek is behatoltak az ország területére. A túlerővel szemben Görgei visszavonta a csapatokat, a folyamatos hátrálással Pest-Buda a császári csapatok kezére került, ezért az előretörő ellenséges csapatok elől az OHB és az országgyűlés a székhelyét Debrecenbe tette át (1849. január). Görgei Artúr hadserege 1849 elején ügyes stratégiai húzással a felvidéki városok irányába csalogatta a császári hadsereg egy részét (téli hadjárat), így elhárult a Debrecen elleni közvetlen támadás veszélye. Görgei északi hadjárata során a bányavárosok (például Körmöcbánya, Besztercebánya), majd Kassa felé fordult, a hadtest még egy bekerítésére irányuló kísérletet is elhárított a (Branyiszkói-hágón.) Az OHB eközben a Tiszántúlon hajtott végre csapatösszevonást, és Kossuth a lengyel emigráció egyik katonai vezetőjét (Henryk Dembińskit) nevezte ki főparancsnoknak. Az ellentámadásra készülő magyar főerőket azonban Kápolnánál február 26–27-én a Windisch-Grätz által vezetett császári csapatok visszavetették.

 

Erdély védelme és a délvidéki harcok

Erdélyben a románok elutasították az uniót, és fegyveres felkelést kezdtek a császáriak oldalán (október). Erdély teljes elvesztését a székelyek fegyveres ellenállása gátolta meg. Az agyagfalvai székely nemzeti gyűlés határozatban kiállt a magyar szabadságharc mellett, a felfegyverkező székely alakulatok Gábor Áron ágyúöntő műhelyének köszönhetően még tüzérséggel is rendelkeztek. A székely ellenállás lefékezte a császári és a román népfelkelő csapatok támadási lendületét. Decemberben az erdélyi csapatok élére a lengyel származású Bem József (Józef Bem) került. a Partium területéről Bem kisebb sereggel sikeres ellentámadást indított, és karácsonyra visszafoglalta Kolozsvárt. A honvédcsapatok március elejére kiszorították Erdély területéről a császári erőket. A sikeres védekezéshez szükséges megfelelő fegyver- és lőszerutánpótlást az OHB által megszervezett hadiipari üzemek (például a nagyváradi Állami Országos Fegyvergyár) biztosították a honvédségnek. (a fegyvergyártást Láhner György felügyelte.)

Legfontosabb fegyverek:

1842M (Augustin) gyalogsági puska

1824M huszárszablya

6 fontos tábori ágyú

A Délvidéken még 1848 júniusában tört ki a szerbek fegyveres felkelése. A szerbek erődített táborokat hoztak létre (pld. Szenttamás), s ezekből kitörve próbálták meghódoltatni a bácskai és bánsági településeket. 1848 októberében a délvidéki császári erők, így Arad és Temesvár őrsége felmondták a engedelmességet a magyar kormánynak, s szövetségre léptek a szerb felkelőkkel. November-december folyamán a magyar csapatok felszámolták a bánsági szerb táborok nagy részét, de döntő sikert nem tudtak elérni. 1849. január közepén az OHB rendeletére a magyar csapatok egy része a Közép-Tiszához vonult, a többiek a Maros vonalát tartották.

 

A tavaszi hadjárat

1849 áprilisában a honvédsereg a Tiszától az osztrák–magyar határig szorította vissza a császári csapatokat. A tavaszi hadjárat haditervét Klapka György készítette el, a hadműveleteket Görgei Artúr irányította. A közel 50 ezer fős magyar sereg megkísérelte a hasonló létszámú ellenséges erők bekerítését, és az előretörés során számos győzelmet aratott (például hatvani, tápióbicskei ütközet). 1849. április 6-án az isaszegi csatában Windisch-Grätz erői kicsúsztak a bekerítésből, és a császáriak a vereség után visszahúzódtak Pest alá. A hadjárat második szakaszában (komáromi hadművelet) a Duna északi partján Komáromig törtek előre a honvéd hadtestek, miközben több vereséget mértek a császári királyi csapatokra (például nagysallói ütközet). E hadmozdulattal a magyar kézen lévő komáromi erődöt akarták felmenteni, majd ott átkelni a Dunántúlra, és így a visszahúzódó császári fősereg elé akartak kerülni. A Budapestet kiürítő ellenséges csapatok azonban végül elkerülték a bekerítést. A tavaszi hadjárat ennek ellenére látványos sikert hozott, a jól kiképzett császáriak csúfos vereséget szenvedtek. A következő hetekben a honvédseregek Buda alá vonultak, ahol elhúzódó ostrom kezdődött. 1849. május 21-én a szétlőtt várfalakat megrohamozó csapatok többórányi közelharc után bevették a várat. Buda felszabadítása és a délvidéki sikerek nyomán az ország területe érdemben felszabadult.

 

A rendelkezésre álló ismeretforrások értelmezése: A honvédsereg megszervezése és honvédcsapatok harcászata.

Gyalogság

Lovasság

Tüzérség

 

A katonai vereség

1849. június közepén indult meg a támadás Magyarország ellen. a honvédsereg (közel 160 ezer fő) ellen a császári csapatokat Julius Haynau vezette (170 ezer fő). Az orosz támadó haderőt Paszkevics herceg irányította (200 ezer fő). Haynau a Dunántúlon indított támadást Pest-Buda irányába, az orosz főerők Galícia felől a Felvidékre vonultak be (Kassa, majd Miskolc felé), és kisebb csapatok az erdélyi hágókon keresztül törtek előre. A többirányú támadás megosztotta a magyar véderőt, és a minisztertanácsban heves vita alakult ki a védekezés lehetőségeiről. Görgei a komáromi erődrendszerre akart támaszkodni és Haynaura csapást mérni, de a dunántúli ellenállást sokan ellenezték az orosz offenzíva miatt. A tábornokok egy része délen (Szeged térségében) sürgetett csapatösszevonást, ahol a Tisza és a Maros folyóra támaszkodva lehetett védekezni. Az utóbbi elgondolás már számolt a menekülési lehetőségekkel is az Oszmán Birodalom irányába. Kossuth elfogadta a déli csapatösszevonást, és a déli főerők élére július végén Henryk Dembińskit nevezte ki. Görgei hadserege eközben felvette a harcot a császári sereggel, majd Kossuth utasítására elvonult a dunántúli hadszíntérről. Görgei az egyik csatában súlyos fejsérülést szerzett, ennek ellenére maga vezette csapatait a Felvidéken át a Tiszántúlra, majd Arad felé vonult. Az erdélyi haderő hetekig harcolt hősiesen Bem József irányításával, de az orosz túlerő a hágók elfoglalása után több ütközetben felmorzsolta a védőket. A harcok során hősi halált halt Gábor Áron, és a segesvári ütközetben (július 31.) Petőfi Sándor is életét vesztette. A Szeged feladása után Aradnál tervezett csapatösszevonás nem valósult meg, Dembiński Arad helyett Temesvár felé hátrált, így eltávolodott a beérkező Görgei vezette feldunai hadseregtől. A szabadságharc döntő csatája Temesvár alatt bontakozott ki (augusztus 9.), itt a honvédsereg súlyos vereséget szenvedett. A katonai vereség a politikai összeomlást is felgyorsította, Kossuth átadta a hatalmat Görgeinek. az utolsó napokban sokan emigráltak (például Kossuth, Bem). A harc folytatását reménytelennek látó és az értelmetlen véráldozattól ódzkodó fővezér 1849. augusztus 13-án a szőlősi mezőn csapataival együtt letette a fegyvert az oroszok előtt.

Parancsnokság Parancsnok helyettes Parancsnok Tudományos helyettes Parancsnoki Titkárság Személyügyi Iroda Jogi és Igazgatási Osztály Törzsosztály Hadtörténeti Kutató Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály Szerkesztőség Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály Dokumentációs Osztály Múzeumpedagógiai Osztály Haditechnikai Gyűjtemény és Nyilvántartó Osztály Kiállítás Üzemeltető Osztály Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár Bécsi Kirendeltség Hadtörténelmi Levéltár Hadtörténeti Térképtár Hadtörténeti Könyvtár Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztály Külhoni Hadisírgondozó Osztály Pályázati Monitoring Osztály Gazdasági Igazgatóság Gazdasági Osztály Pénzügyi Részleg Központi Irattár Nyilvántartó Osztály Irattári Osztály Igazolási és Ügyfélszolgálati Osztály