menu in

A lovasság és kifejezetten a huszárság szerepe a szabadságharcban

 

A gyalogság és a tüzérség mellett 1848–49 csataterein a lovasság volt a harmadik meghatározó fegyvernem. Alapvetően a három fegyvernem összehangolt működése jellemezte a csatákat,, de olykor még előfordulhatott klasszikus lovassági ütközet, mint 1849. július 20-án Turánál.

Felszereltségük, védőfelszerelésük mértékétől függően a korszakban is megkülönböztetünk egymástól könnyű- és nehézlovas alakulatokat.

A könnyűlovasság egyik legfontosabb feladata a felderítés, az ellenséges hadmozdulatok követése volt. Amennyiben a felderítés során a lovas csapattest parancsnoka kisebb létszámú ellenséges csapattal találkozott, abban az esetben – a meglepetés erejét kihasználva – egy rajtaütés által megkísérelhette ezeket legyőzni. A könnyűlovasság repertoárjába tartozott még a portyázás és a cselvetés is. A nehézlovasságot a döntő pillanatban a gyalogság elleni rohamra és az üldözés folytatásával a győzelem kifejlesztésére használták.

A csatában a lovasok gyorsasága elsősorban az ellenséges csapatok megkerülésére és oldalba támadására nyújtott lehetőségeket. A gyalogság ellen főleg akkor lehettek eredményesek, ha annak sorait a csatában folyó tűzharc által sikerült megbontani, ellenkező esetben ugyanis gyalogsági négyszögbe tömörülve és a szuronyokat felszegezve könnyen kivédhették a lovasok rohamát.

Gyakran előfordult az is, hogy a lovasság a gyalogosokat megkerülve igyekezett veszélyeztetni az ellenséges tüzérséget, vagy éppen a vele egy oldalon küzdő tüzéreket fedezte oldalról. Emellett, ha sikerült megfutamítani az ellenséget, akkor a csata végén az ellenséges csapatok üldözésében, illetve foglyok ejtésében, az ellenséges ágyúk és ellátmány zsákmányolásában is komoly szerep hárult a lovasságra.

A huszárezredek mindegyike magyarországi kiegészítésű alakulat volt, s Magyarországról csak huszáralakulatokat állítottak ki. A huszárok szablyával felfegyverzett könnyűlovas katonák voltak. Ugyancsak könnyűlovasok voltak – azonban dzsidával felfegyverezve – a császári hadseregben, a lengyel légióban és az orosz hadseregben egyaránt fellelhető ulánusok, a pallossal felfegyverzett császári könnyűlovasok (svalizsérok), valamint az orosz hadsereg szablyával felfegyverzett kozák lovasai is.

A magyar seregből teljes mértékben hiányzott a nehézlovasság, amely azonban annál inkább fellelhető volt a másik oldalon. A császári seregen belül ide tartoztak a pallossal felfegyverzett vértesek és dragonyosok, illetve a cári hadsereg vértesei.

 

Huszárok a szabadságharcban

Noha az eszményi magyar huszár az 1848–49. évi szabadságharc egyik legismertebb jelképévé vált, a magyar hadtörténet szimbolikus könnyűlovasságának ekkor már sok évszázados története volt. A huszárság kezdetei egészen a középkorig nyúlnak vissza, s a huszárok megbecsült katonái voltak már Mátyás király és II. Rákóczi Ferenc seregeinek is.

A napóleoni háborúk a lovas hadviselés reneszánszát hozták el, s a könnyűlovas katonák a konkrét harci cselekményeken túl jelentős feladatokat láttak el a felderítés, valamint a rendfenntartás terén is. A birodalmi haderőben a magyar katonák aránya a könnyűlovasságban volt a legnagyobb, a császári-királyi hadseregben összesen 12 magyar huszárezred szolgált, azonban túlnyomó többségük nem magyar földön állomásozott. Ennek oka az a több évszázados birodalomszervezési alapelv volt, amelynek lényege szerint a katonák tömegeit nem saját szülőhelyükön állították szolgálatba abból a célból, hogy mindezzel elejét vegyék a szökéseknek, illetve megakadályozzák, hogy a hadsereg és a polgári lakosság között szorosabb kapcsolat alakuljon ki.

Minthogy a huszárezredek gyors és mozgékony alakulatok voltak, a szabadságharc kitörése után egy részük haza tudott szökni. Ebből a szempontból csupán az 5. és a 7. számú ezredek jelentettek kivételt, melyek nem tudtak útnak indulni Itáliából. A hazai tartalékszázadokból ugyanakkor ezen ezredeket újjászervezték, s folytatólagos sorszámozással 6 további honvéd huszárezredet is felállítottak, így összesen 18 huszárezred harcolt a magyar szabadságért. Fontos, hogy noha a születőfélben lévő magyar honvédség gyalogságát zászlóaljakba szervezték a huszárság szervezeti felépítésén nem változtattak, vagyis 2 század alkotott egy osztályt, és 4 osztály pedig egy ezredet.

Részben ehhez kapcsolódik, hogy a huszárok rendkívül nagy hangsúlyt helyeztek saját hagyományaik őrzésére, így például a huszártisztek többsége, noha a magyar szabadságharc szolgálatába álltak, megtartotta a Habsburg-dinasztia zászlajának színeiben pompázó arany-fekete díszövét. Az 1–12. sorszámú ezredek tisztjei ugyancsak megtartották a birodalmi seregben kapott kitüntetéseiket és rangjelzéseiket is, az újonnan szervezett 13–18. ezredek esetében azonban az egyenruhát, a kitüntetéseket és a rangjelzéseket a honvéd alakulatokéhoz igazították.

A huszárok dolmánya posztóból készült, színe azonban ezredenként eltérő volt. A dolmányt aranyszín sújtásokkal díszítették (kivéve a 12. huszárezrednél, ahol ezüstszínű volt), melyek egyúttal védelmi funkciót is elláttak, minthogy vastag zsinórzat képes volt elnyelni a kardcsapásokat. A mentét jellemzően bal vállukra terítve hordták, így az védte a kantárszárat tartó kart az ellenséges szablyák pengéjétől. Fejükön csákót viseltek, amely védett – a lovassági összecsapásban egyébként nagyon gyakori – fejre mért vágásoktól, de színével utalt az ezredre és a rangjelzést is e fejfedőn találhatjuk.

Jellemző fegyverük a szablya volt. A karabélyt vállszíjon, a hátukon átvetve hordták,  lőtávolsága (kb. 50 m) jóval kisebb volt a gyalogos honvédek puskáihoz képest és újratöltése a lovon ülve nehézkes volt. Közelharcban a szablyán túl elvétve a pisztolyt is használhatták, de ennek találati pontossága is igen csekély volt.

Fontos tudni, hogy az összecsapások jellege és a harctéri adottságok miatt szinte nem volt olyan csata, amelyben egy teljes ezred bevetésre került volna, s a huszárok jellemzően századokra vagy osztályokra bontva vettek részt a harcokban. A honvédsereg szervezetében a legmagasabb lovassági kötelék a hadosztály volt.

A fegyverletétel után a régi huszárezredeket teljesen újjászervezték, s visszatagolták az egységes birodalmi haderőbe; a honvéd huszárezredeket pedig feloszlatták.

Parancsnokság Parancsnok helyettes Parancsnok Tudományos helyettes Parancsnoki Titkárság Személyügyi Iroda Jogi és Igazgatási Osztály Törzsosztály Hadtörténeti Kutató Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály Szerkesztőség Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály Dokumentációs Osztály Múzeumpedagógiai Osztály Haditechnikai Gyűjtemény és Nyilvántartó Osztály Kiállítás Üzemeltető Osztály Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár Bécsi Kirendeltség Hadtörténelmi Levéltár Hadtörténeti Térképtár Hadtörténeti Könyvtár Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztály Külhoni Hadisírgondozó Osztály Pályázati Monitoring Osztály Gazdasági Igazgatóság Gazdasági Osztály Pénzügyi Részleg Központi Irattár Nyilvántartó Osztály Irattári Osztály Igazolási és Ügyfélszolgálati Osztály