Keresés

Bejelentkezés

Naptár

«  
  »
h k s c p s v
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
31
 
 
 
 

A megalakulás előzményei

Abból a tényből következőleg, hogy a Habsburg Birodalomhoz való tartozásunk négy évszázada alatt az ország életére vonatkozó legfontosabb döntések Bécsben születtek és ezek iratai is ott maradtak, a magyar katonai múlt, a magyar hadtörténelem írásos emlékei is Bécsben őriztettek. A Habsburgok ún. dunai monarchiája államhatalmi szervei kiépítése kapcsán hozta létre I. Ferdinánd király 1556-ban az Udvari Haditanácsot - Hofkriegsrat - a katonai ügyek intézésére, amely azután állandó és önálló udvari hivatallá fejlődött. Ez időtől vált rendszeressé az iratok gyűjtése, lajstromozása a hivatalban. 1564-től kezdődően több alkalommal adtak ki irodai szabályzatokat, amelyek előírták az iratok kezelésének módját. Néhány évtized elteltével szükségessé vált a levéltári tevékenység elválasztása az irodai szolgálattól, mert az iratok mennyisége jelentősen megnövekedett. Savoyai Jenő herceg javaslatára I. József császár 1711. április 4-én nevezte ki az első levéltárost Bernhard Rosenbaum személyében és ekkortól számítódik a Kriegsarchiv története, amely a kezdeti években Hofkriegsrätliches Archiv, Archivum bellicum, Hofkriegskanzlei-Archiv, Archivariat der Hofkriegskanzlei néven szerepelt. A Mária Terézia által megszerveztetett központi levéltárba nem tagolták be a katonai iratokat, hanem - Károly főherceg általános hadsereg-reformja keretében - az Udvari Haditanács regisztratúrájából létrehozták a katonai szaklevéltárat, amely Ferenc császár 1801. március 23-án kelt rendelete értelmében Kriegsarchiv - Hadilevéltár - néven működött. /Az új levéltárnak a gyűjtésen, rendszerezésen túl az iratok hadtudományi kiértékelése is feladatkörébe tartozott./ E katonai levéltár volt hivatott a magyar hadtörténelem írásos emlékei gyűjtésére és őrzésére.

Ezen a helyzeten az 1867-es kiegyezés sem változtatott, lévén, hogy önálló magyar hadügy nem volt a dualista államban, így a Monarchia hadereje részeként létrejött magyar honvédség megalakulását nem követte katonai levéltár létrehozása.

E helyzettel szemben fogalmazódott meg az a nemzeti igény, amelyre a bevezetőben idézett dokumentum utal. A szándék azonban csak később realizálódott: az tette lehetővé, hogy 1918 októberében az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott és a győzedelmes őszirózsás forradalom nyomán megszületett az önálló és független Magyarország.

Az 1918 november elején Magyar Hadügyminisztérium néven újjászerveződő honvédelmi minisztériumban már megvoltak a katonai levéltár létrehozásának szervezeti előzményei. Az első világháború idején is érvényben volt az a császári és királyi rendelet, amelynek értelmében a haderő alakulatai, így a honvédség alakulatai is, a bécsi Kriegsarchiv-ba küldték a működésük során keletkezett hadműveleti és egyéb, megőrzésre előírt irataikat, térképeiket. 1915 őszén sikerült azt elérni, hogy a magyar honvédség és népfelkelés alakulatai harctéri irataikat közvetlenül a Honvédelmi Minisztériumba küldhessék. A HM 1/a. osztályán belül létrehoztak egy levéltári csoportot, amelynek az volt a feladata, hogy ezeket a hazaküldött iratokat lemásolták és az eredeti iratokat csak ezután küldték tovább a bécsi Kriegsarchivba. Ezt követően a minisztériumi osztályon több alcsoport is kialakult, így a múzeumi, statisztikai, hadifogoly, hadtörténelmi alcsoport, amelyek munkáját fényképész műterem és számos rajzoló segítette. A fennmaradt dokumentumokból kitűnik, hogy mind a levéltári, mind a múzeumi alcsoport végzett kezdettől fogva gyűjtőmunkát is. Így a múzeum gazdag első világháborús gyűjteményeibe az első fényképek, zászlók, fegyverek és egyéb értékes tárgyak ekkor kerültek be a harctérről. - Érdekességként megemlítjük, hogy 1916 folyamán a katonadalok gyűjtésébe is bekapcsolódott a múzeumi alcsoport; a gyűjtőmunkát a póttestek és csapatok mellett olyan kiválóságok is végezték, mint Bartók Béla és Kodály Zoltán zeneakadémiai tanárok, akik a honvédelmi miniszter nyílt parancsával járták a laktanyákat, katonai kórházakat, üdülőket. - Mindezek világosan mutatják, hogy amikorra a jogi lehetősége megadódott, már kész szervezettel "állt" is az intézmény.

 

A 1918. november eleji megalakulástól 1945-ig

A Hadügyminisztérium I. csoportjának 1918. november 11-én kelt új ügykörbeosztása szerint az I. csoport 10. osztálya alá tartozott a "Hadi levéltár". Az ebből az időből megmaradt alosztály-parancskönyvből kiderül, hogy ekkor a levéltáron belül nyolc csoport működött: az iratcsoporton és a fényképészeti csoporton kívül hat iratmásoló csoport. 1918. december 19-én jelent meg a csoportok sorában a "muzeális csoport", amelynek a vezetője az az Aggházy Kamil, aki 1916. április 2-tól teljesített szolgálatot a minisztériumi csoportnál és a később önállóvá lett Múzeum igazgatója is lett. Bár kinevezésére vonatkozó konkrét irat nincs, de valószínűsíthető, hogy ugyancsak november elejétől Gabányi János alezredes lett a levéltár vezetője. /Előzőleg Orphanides Lukács volt a csoportvezető./ A minisztérium egészét érintő 1919. január eleji átszervezés kapcsán pedig már Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum néven szerepelt az intézmény, amely három szerkezeti egységből állt: Vezetőség - könyvtárossal, történelmi irodalmi csoporttal, könyvkötészettel és fényképészettel, Levéltár - térképtárral, Múzeum.

A Tanácsköztársaság idején "az új átalakulás a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum szervezetét, személyi beosztását és ügykörét semmi tekintetben sem érinti", sőt ekkor egészült ki a levéltár a könyvtári csoporttal.

Az ezt követő évtizedekben több szervezeti változáson ment át a levéltár, hol önálló, hol a múzeummal közös intézmény volt. Az 1920. január 4-i parancs szerint: "A Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum a nemzeti hadsereg fővezérségének X.csoportját alkotja." Ekkor szervezetileg három főosztályból állt: I. Történelmi feldolgozás, II. Levéltár, III. Múzeum. Vezetője csoportfőnöki beosztásban Gabányi alezredes.

Az 1921. március 16-án kelt HM rendelettel a M. kir. Hadtörténelmi Levéltár és Múzeumot külön állománytestté - önálló intézménnyé - nyilvánították. Ekkor élén igazgatóként Rubint Dezső tábornok állt - 1921. január 16-tól - és állományában 75 fő a hivatásos állományú. /Egy 1920-ban keletkezett tervezet 208 fő tiszt és 188 fő polgári alkalmazottat, összesen 396 főt tartott szükséges létszámnak./ A békeszerződés végrehajtása során - 1922. április 29-én az intézmény kivált a honvédség kötelékéből, és először a Belügyminisztérium, majd a Vallás - és Közoktatásügyi Minisztérium színleges felügyelete alá került, és ekkor - november 15-én - szétválasztották a levéltárat és a múzeumot. A valóságos irányítást természetesen továbbra is a Vezérkari Főnökség és a Honvédelmi Minisztérium gyakorolta, azonban "eltűntek" a katonák a levéltárból és múzeumból, nem viselhettek egyenruhát, a katonai rangokat különböző elnevezések alá "rejtették". /Vezérőrnagy: vezértanácsnok, ezredes: főtanácsnok, alezredes: tanácsnok stb./ 1928 júniusáig működött így az intézmény, ekkor visszakerült a Vezérkari Főnökséghez, de a katonai rangok viselését csak fokozatosan engedélyezték. A levéltár és a múzeum különállása továbbra is megmaradt, nevük változott csak 1930. május 1-től: M. kir. Hadilevéltár, illetve M. kir. Hadimúzeum elnevezésre, amelyek élén 1920-21-ben igazgató, 1939-ig főigazgató, ezután parancsnok állt.

Az intézmény hivatali elhelyezése a megalakulás után az Országos Levéltár még teljesen el nem készült új épületének - Bécsi kapu tér 4. sz. - III. emeletén történt, majd hamarosan a II. emeletet is birtokukba vették. Az elhelyezés már ekkor is szűkös volt, és a hamarosan beérkező nagy mennyiségű levéltári és múzeumi anyag indokolttá tette az elhelyezés megoldását. A honvédelmi miniszter 1921 elején a múzeum számára kiutalta az Üllői úti Mária Terézia laktanya egy részét, ahova az átköltözés a nyár folyamán meg is történt. A múzeum 1929-ben került végleges helyére, amikor felköltözött a várbeli Nándor-laktanyába, ahol 1937. március 15-én nyílt meg első kiállítása. A levéltár számára új otthon csak a második világháború után adódott, akkor szintén a Nándor-laktanya épületébe költözött a levéltári gyűjtemény.

 

Az önálló intézményként működő levéltár hivatali felépítése, belső szervezete elég gyakran változott, de általában a lényegét tekintve öt vagy négy nagy csoportra tagolódott, amely csoportok egyúttal tevékenységét is hűen tükrözték, ezek hol "csoport", hol "osztály" megjelöléssel szerepeltek:

Vezetőség vagy Főigazgatóság a titkári irodával, átvevő és nyilvántartó irodával, gazdasági hivatallal.

Levéltár, amely esetenként külön osztályban kezelte a világháború előtti - ún. Régi levéltár - és világháború alatti iratokat, majd a világháború utániakat, de ettől függetlenül a végzett konkrét tevékenység szerint különültek el munkacsoportjai, úgymint: hadműveleti iratok, hátországi iratok, térképek, fényképek, hadrendek, személyügyi nyilvántartás, kitüntetések, fegyvertények csoportjai.

Irodalmi osztály és szerkesztőségek: rajzoló osztállyal, kiadó hivatallal együtt. Hadtörténetírói tevékenységének a középpontjában a világháború katonai esményeinek, hadműveleteinek a feldolgozása állt. A készülő sok kötetes munka érdekeinek rendelték alá a levéltári gyűjtő- és feldolgozó munkát is. A bécsi levéltári iratokból is főleg a világháború hadműveleti iratait, naplóit másolták. Az évek során végül is a mű 10 kötete jelent meg, a tervezett további kötetek egy része kéziratban maradt. Emellett azért természetesen a magyar hadtörténelem egyéb korszakai is kutatási témát jelentettek, pl. a magyar honvédség, illetve az egyes fegyvernemek történetéről, a katonai nyelv fejlődéséről megjelent munkák mai is nagyon jól használható forrásul szolgálnak. A levéltár hadtörténetírói köréből említésre méltó nevek: Berkó István, Breit József, Gyalókay Jenő, Markó Árpád.

A levéltár közreműködésével, a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában jelent meg a Hadtörténelmi Közlemények, az 1888-ban alapított "évnegyedes folyóirat a magyar hadi történetírás fejlesztésére." 1921 és 1931 között a levéltár szerkesztésében jelent meg a Magyar Katonai Közlöny, amely tudományos katonai folyóirat volt. Az ezt követően a HM kiadásában megjelenő katonai szakfolyóirat, a Magyar Katonai Szemle szerkesztéséből is oroszlánrészt vállalt a levéltár.

Könyvtár: tudományos és szépirodalmi csoporttal. /A könyvtár 1923-ban egyesült a Tiszti Kaszinó könyvtárával és elköltözött annak épületébe./ A katonai tudományos csoport gyűjtötte mindazokat a belföldi és értékesebb külföldi nyomtatott műveket, amelyek a katonai szaktudományokkal foglalkoznak vagy ezekkel szoros összefüggésben állnak. A szépirodalmi csoport elsősorban a Kaszinó volt anyagából alakult. A könyvtárnak három osztálya volt: a rendelő osztály /könyvek vásárlása, összegyűjtése/, címjegyzékkészítő osztály /címfelvételezés, nyilvántartó jegyzék, könyvismertetés/, forgalmi osztály /könyvkölcsönzés és könyvkötő műhely/.

Bécsi csoport: kezdetben felszámoló tevékenységgel, később anyaggyarapítási /másolási/ feladatokkal. A Kriegsarchivba 1915-ben vezényeltek először tiszteket a "HM Bécsbe vezényelt kiküldöttje" néven. 1918 után, amikor elkezdődött a Monarchia minisztériumainak a felszámolása és különböző katonai szerveket hoztak létre a hadifoglyok hazahozatalának intézésére is, feladatköre és alárendeltsége elég körülhatárolatlan volt. Végül 1920 novemberétől mint a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum bécsi magyar bizottsága, 1923-tól 1935-ig a Hadtörténelmi Levéltár - 1930-tól Hadilevéltár - Wienbe vezényelt exponense, majd 1935-1941 között a Hadilevéltár wieni felszámoló osztálya néven folytatta tevékenységét. Fő feladata a Magyarországnak ítélt iratok kiválasztása, hazahozatala, illetve lemásolása volt, azonkívül személyi igazolások intézése. Tevékenységét egy 1921-ben kötött ideiglenes egyezmény, majd az ún. badeni egyezmény alapján végezte.

 

A Levéltár kialakulása

A Levéltár első gyűjteményei azok a világháborús, a harcterekről hazaküldött hadműveleti iratok voltak, amelyeket a HM 1/a. osztályán kezdtek lemásolni. Ezek mellett a Monarchia megszűnésekor Magyarország területén lévő katonai alakulatok "élő", ügyviteli regisztratúrái, illetve néhány esetben a náluk őrzött történelmi iratanyag is, itt maradt az ország területén és bekerült a Hadtörténelmi Levéltárba. Jelentős anyaggyarapodást ígért a békeszerződés alapján Ausztriával kötött államszerződés. A világháború győztes hatalmainak Magyarországgal 1920. június 4-én Párizsban aláírt ún. trianoni békeszerződése 178. cikke a következőket tartalmazta: "A volt Osztrák-Magyar Monarchiából keletkezett új Államok és azok az Államok, amelyek a nevezett Monarchia területéből részesedtek, a maguk részéről kötelezik magukat arra, hogy a Magyar Kormánynak visszaszolgáltatják azokat a hivatalos iratokat, okmányokat és feljegyzéseket, amelyek húsz évnél nem régibbek és amelyek közvetlen vonatkozásban állanak a magyar terület történetével vagy közigazgatásával s esetleg az átcsatolt területen vannak." Ezt követően jött létre az osztrák szövetségi kormány és a magyar kormány között - éveken át tartó előkészítő munka után - a Baden bei Wien-ben 1926. május 26-án aláírt végleges egyezmény. Az egyezmény értelmében Ausztria kötelezte magát, hogy kiszolgáltatja Magyarországnak azokat az iratokat, amelyek magyar szellemi tulajdonnak tekinthetők, a közös vonatkozásúakra pedig úgy állapodtak meg, hogy azok közös szellemi tulajdont képeznek és Bécsben maradnak. Ehhez az iratanyaghoz a magyar kormány az osztrák szövetségi kormány hozzájárulásával megfelelő számú megbízottat rendelt ki. Ennek megfelelően azóta is működik Bécsben az állami levéltárban is és a katonai levéltárban is magyar levéltári kirendeltség.

A Kriegsarchiv-ban dolgozó - kezdetben nagy létszámú - munkacsoportnak köszönhetően a 20-as, 30-as években jelentős gyűjtemények, önálló fondok iratanyaga került haza. /1919-ben Tury alezredes állította össze először a Kriegsarchiv különböző fondjaiban található magyar vonatkozású iratok jegyzékét, majd ezt bővítették az évek során többször is./ A hazakerült iratok a megfelelő fondokhoz kerültek vagy önálló besorolást kaptak.

Külön említést érdemelnek az átadott, illetve lemásolt térképek. A Kriegsarchiv világhírű topográfiai gyűjteménnyel rendelkezett, már a XVIII. századtól rendszeresen gyűjtötték, másolták és gondosan őrizték a régi térképeket. Törvény intézkedett arról, hogy a hadsereg birtokában lévő térképek, tervrajzok és országleírások a levéltárba kerüljenek - köztük természetesen a Magyarországra vonatkozó katonai felvételek is. Így tehát a badeni egyezmény értelmében ezek átadása, illetve lemásolása is megtörtént. Bécsből kb. ötvenezer térkép került a Hadtörténelmi Levéltár őrizetébe, amely állomány az évtizedek során beszolgáltatások, ajándékozások, vásárlások útján a négyszeresévé növekedett. Emellett a térképtár nagyon gazdag helyzettérképgyűjteménnyel - zömük I. világháborús - rendelkezik. Gyűjteményében megtalálhatók az európai országok különböző korokból származó, különböző kiadású, részletes helyszínrajzi térképei, országleírásai.

A levéltárba bekerült iratok számbavétele, nyilvántartása és rendszerezése komoly feladatot jelentett az intézménynek, s mindenképpen dicséretes, amit e téren - elsősorban a levéltári segédszemélyzet kifejtett. A levéltári rendezés, segédletkészítés terén már közel sem volt ilyen jó a helyzet - legfőbb probléma a hibás rendezési koncepció volt, pl. a provenientia "felrúgása", az eredeti regisztratúrák kronologikus vagy tematikus szempontú szétbontása - , aminek objektív oka is volt: kevés volt a munkát szerető és értő szakember /a legtöbb beosztott tisztnek nem voltak ilyen irányú ismeretei/. Mindezek ellenére a levéltár vezetősége vállalni tudta, hogy 1924-ben kilépjen a nyilvánosság elé: megjelent A m. kir. Hadtörténelmi Levéltár 1924. évi évkönyve. Az évkönyv tájékoztatást adott a levéltár megalakulásáról, szervezetéről és az őrzésében lévő iratanyagról. Ezt követően még néhány éven át jelent meg évkönyv, amely az elvégzett munkákról, az anyaggyarapodásról részletes tájékoztatást adott. /Az intézmény mindezek mellett jelentős közhivatali feladatokat is ellátott./

 A második világháború a levéltár életében is tragikus időszak volt. A levéltárat részben evakuálták, és az elszállított értékes iratanyag legnagyobb része elpusztult. Budapest ostromakor az Országos Levéltár épülete súlyos sérüléseket szenvedett, és a Hadtörténelmi Levéltár raktárainak egy része is a romok alá került.

 

1945-től  napjainkig

A háború utáni történetünk első évei a romok eltakarításával, az iratanyag ismételt összegyűjtésével teltek. Hadimúzeum és Levéltár néven indult új életnek az intézmény, de csak rövid ideig - 1945. április 24-től május 15-ig működött így. Ezt követően a Szövetséges Ellenőrző Bizottság - SZEB - csak a múzeum működéséhez járult hozzá, így a levéltár a Honvédelmi Minisztérium osztályaként működött, a romok alól kimentett nagy értékű iratait pedig a múzeum vette gondozásba. Közben természetesen folyt a szintén nagy kárt szenvedett Nándor-laktanya helyreállítása is, és mivel a levéltári iratanyagot az Országos Levéltár épületéből el kellett szállítani, megkezdték a Nándor-laktanya egyik szárnyának átépítését levéltári raktárak céljára. A levéltárügy országos rendezése is nyilván hatással volt arra, hogy 1947 márciusától ismét működhetett a levéltár, 1950-ig Honvéd Levéltár és Múzeum néven, majd 1954-ig mint Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum. Ekkor a Honvédelmi Minisztérium létrehozta a Hadtörténeti Intézetet, és ettől kezdve éveken át a levéltár a Hadtörténeti Intézet és Múzeum elnevezésű intézmény része, hol csoport, hol osztály szinten, és szervezetéből kiszakították a térképtárat is.

A Hadtörténelmi Levéltárat az 1950. évi 29. sz. törvényerejű rendelet a Magyar Országos Levéltárral és a területi állami levéltárakkal együtt a közlevéltárak közé sorolta. Az 1969. évi 27. sz. törvényerejű rendelet értelmében pedig szaklevéltárrá minősítették. Mint ilyennek feladata a katonai múlt, a magyar hadtörténelem írásos emlékeinek gyűjtése, megőrzése és a kutatás számára használhatóvá tétele. Emellett élő levéltárként folyamatosan átvette a Magyar Néphadsereg, illetve átveszi a Magyar Honvédség levéltári megőrzésre kijelölt iratait, a HM HIM Központi Irattár közvetítésével.

Dr. Szijj Jolán főtanácsos, a Levéltár nyugalmazott igazgatója